Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Szauer Ágoston versei
SZAUER ÁGOSTON A szél a fákról hord havat. Tócsába fagyva nagy levél - tenyér, ha mindjárt földet ér, egy konzervált kis mozzanat. Fonákján mennyi míves ér! A jégüveg lassan fehér, s e kéz, akár egy szellemé. Poéta erre nem lakik, nem is jön senki holnapig, hogy bölcs szonettbe mentené. csend tava. Rőt palló lép haza lassan a holdsarló. Őszi strand Sirályos, hosszúra nyúlt tájék, a stég alatt kék flakon billeg. Tavalyról homokozójáték. Mint a vágatlan művészfdmek. Néhány kiírás még a régi, a büfé előtt a fű kinőtt. Egy bódé fájában szú méri az átázott, lassuló időt. Noktürn Éjszaka, 184 Allé
/
