Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Szemadám György: A bolond (részlet egy monográfiából)
csolatban Wilhelm Fraenger a régi népszokások jeles ismerőjére — Jeremias Gotthelfre - hivatkozva felidézi egy idős asszony intését, mely unokájához szólt: „Amíg tarisznyát hordasz, addig tisztes vándorlegény vagy, de ha bot végén, batyuban cipeled a holmidat, akkor csavargó vagy és koldus, és ettől óvjon meg az Isten!” A tarot-kártya elemzői szerint annak is jelentősége van, hogy e lap alakja aktív jobb kezében tartja a haladását segítő botot, míg baljában a háta mögött lévő batyut, ami egyesek szerint adottságait vagy elmúlt tapasztalatainak összességét jelképezné. Némely ábrázolásokon ez a figura egy előtte szárnyaló lepkét vagy más rovart követ, amely motívumok önmagukban ugyan ősi lélekszimbólumok, de ez esetben inkább arra utalnak, hogy az őket követő ember csak a pillanat szeszélyének él. A figura környezetében, a földön, csíraszerű növénykezdemények láthatók, amelyek ugyancsak összefüggésbe hozhatók azzal, hogy e vándorló bolondban - úgymond - még minden lehetőség benne rejlik, illetve előtte áll. Akik a tarot-kártyát jóslásra használják, azt állítják, hogy e lapnak önmagában semmiféle jelentése nincs, illetve teljes mértékben attól függ, hogy milyen más lap mellé kerül. Egyesek szerint az utána következő lap jelentését erősíti, míg mások ugyanezt mondják az előtte álló lapról. Ily módon lehet tehát a legszerencsésebb, de a legrosszabb ómen is, amit csak azért tartunk fontosnak itt megemlíteni, mert e momentumban is kifejeződik az, hogy a Bolond - ahogy mondani szokták - „egy nagy nulla”. Figyelemreméltó összefüggésre világít rá francia elnevezése: Le Mat, mely szó eredete visszavezethető az olasz matto = bolond kifejezésre éppúgy, mint a perzsa és az arab mat-ra, ami a halált, illetve a meghalni igét jelenti. Ami számunkra azonban ennél még érdekesebb: ezzel áll összefüggésben a sakkjátszma végét jelentő matt, de a fénytelen, szürke „matt” szín is. Ez utóbbival kapcsolatban nem árt emlékeztetni Hieronymus Bosch Tékozló fiú című festményére, melyen ez a színtelenség-szürkeség igen kifejezett, s arra is, hogy Goethe Színtmúban a körbe rendezett, kontinuus színkör középpontjában a szürke foglal helyet, „...kimondhatjuk, hogy a színeket mindenképpen fél-fényeknek, fél-árnyékoknak kell felfognunk, amiért is, ha összekeverve megszüntetik egymás specifikus tulajdonságait, árnyékos, szürke jelenséget hoznak létre” - írja. Különös módon ezzel nem várt igazolást kaptunk arra, hogy a huszonegy karakteres, számozott nagy arkánumok körének miért éppen a közepébe kell képzelnünk ezt a szürke, önmagában véve tulajdonságok nélküli nullát, aki - lévén az origo - az egész jelképkor főszereplője, s akire az egész rendszer vonatkozik. O az, akiben éppúgy benne rejlik minden lehetőség, mint az őslétezés kozmikus tojásában, amelyet egyébként éppen a nullás jel formáz. Összegezhetjük: a tarot-kártya nullás számú lapja - a Vándor vagy Bolond - általános értelemben véve magára az emberi lélekre utal, illetve azt testesíti meg. Azt a valamit, amelynek ugyan önmagában nincs értéke, ám küldetése van. 176
