Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Kocsi Lajos: Nehéz nem szatírát élni
KOCSI L A I 0 S Nehéz nem szatírát élni IEGYZETEK A H UM0 R ( M ) I SZTI KA I ALAPÁLLÁS MIBENLÉTÉRŐL „A történet egyetlen szón fordul meg, s ez a szó a humormisztika. Ez az egész kolosszális fecsegés irgalmatlan izgalma. A humor az utolsó fátyol. Levethető? Igen, de nem ajánlatos. Az egyetlen helyes, ha az ember előtte leborul és imádja, és azt mondja: Sajnos túl bölcs vagyok ahhoz, hogy szépségedet megérintsem. A humor az utolsó maszk. A humor a tragédiánál mélyebb. Ahogy a bolond mélyebb, mint a bölcs. A Szentivánéji álom mélyebb, mint bármelyik tragédia. Lear bolondja több, mint a király, és Velázquez idiótái nagyobbak, mint infánsai. Too deep for tears, mint Wordsworth mondaná: oly mély, hogy a könnyek nem érik el „...a humorisztika a nevetésen, illetve önmagam kinevetésén kezdődik." „Ön saját magáról semmi lényegeset nem tud mondani, s ez a semmi oly rengeteg szóban nyilatkozik meg - " Hamvas Béla: Karnevál' PROLÓGUS Leghelyesebb talán azzal kezdeni, hogy „a pácban mindenki benne van.” Feje búbjáig. S mindemellett igen nagy többségünknek nemhogy rálátása, de tudomása sincs a helyzetről. Mondom, igen nagy többségünknek. A többi, aki Van, hangját nemigen hallatja. Tény az is, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindannyian „odakozmásodtunk”, s most jó lenne tiszta levegőt szívni, hogy újra érezzük a szagokat. A megfogalmazás így azonban nem helyes. Mindenekelőtt ebben a kérdésben egyes szám első személyben beszélni sokkal, de sokkal hitelesebb, hasznosabb, értelmesebb (lenne), különösen, ha a felmerülő tények okán nevetni kell. Én, aki nevetek, vagyok én, akin nevetek. Az embernek a nevetést önmagán kell kezdenie. Ez ma már elég a filozófiához, mert a valódi komolyságot érinti. Összességében tehát szem előtt tartani azt, hogy „A tudás mindég humor.A lét önmagában ragyogó önfeledt derűje. I. BORMESTER MIHÁLY MOSOLYOG Hamvas Béla Karneváliban „történik” valami, amihez képest az emberi lét úgynevezett nagy? pillanatai lényegtelennek tekinthetők. Az, hogy „történik”, sokszorosan idézőjelbe teendő, mert nem történésről van szó, hanem átlényegülésről, átvalósulásról, amiben nincs semmiféle történeti elem, hiszen éppen az a lényege, hogy azokon túl van. A Karnevál a Lélek Önmagára talá160
