Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Danyi Zoltán: Regény és mágia
hogy a történetek szövevényeiből ki kell lépnie annak, aki szeretne felülemelkedni a sorsán. Ha pedig Patmore, mint mondtuk, némileg az olvasóval állítható párhuzamba, hiszen ő is hallgatója és értelmezője az előadott történeteknek, akkor a fentebbi gondolatot kiegészídretjük azzal, hogy a regény szándékaival összhangban az olvasó mindezt magára is alkalmazhatja: ebben az esetben a cselekmény nehezen követhető fordulataitól kezdve Patmore meghökkentő magyarázatain át a mindennek hátterében álló kémtörténet leleplezéséig szinte minden jel arra mutat, hogy az olvasónak el kell hagynia a szöveget, ki kell lépnie mind a „fikciós”, mind pedig a „valós” világ történeteiből, hogy a saját sorsának szövődményeit magába fordulva feloldhassa. Ebben az olvasatban a regény ismét a keleti tradíciók erős hatásáról tanúskodik, hiszen a buddhizmusban a karma (a sorsszövedék) feloldása a nirvána felé vezető út sarkalatos pontja. Ebben az értelemben a Szilveszten szintén tekinthetjük „beavató” regénynek, hiszen a sors felismerésének, elfogadásának és túlhaladásának módjait mutatja meg. REGÉNY A REGÉNYBEN Mint mondtuk, a cselekmény az egyes szereplők által elbeszélt történetekből áll össze, ezért a regényben több elbeszélői nézőpont érvényesül. Emellett azonban mind a narrátor által előadott részeket, mind a szereplők szövegeit többször szakítják meg esszéisztikus vagy novellaszerű kitérők, amelyeket olykor különálló szövegként is kezelhetünk. Ilyen esszészerű betéteket képeznek az egyes szereplők különféle elméletei (pl. Theoclodinié a nők bes- tialitásáról és angyali természetéről, 14-15), Patmore fejtegetései (pl. a női lét misztériumáról, 26-27), vagy a regénynek az a hosszabb epizódja, amely a szemben álló diktatúrákról rajzol orwellien szigorú negatív utópiát (108-121). Egy alkalommal pedig nem esszé, hanem egy teljes kisregény ágyazódik a szövegbe, „regény a regényben” helyzetet eredményezve. A regénybe ékelődő kisregény két egymásnak teremtett ember, DALABOR és NAURA történetét beszéli el, akik soha nem ismerkednek meg egymással. Ez a kisregény nagyjából a regény közepén ékelődik a szövegbe, és két részből áll: az egyik maga a meg nem valósuló szerelmi történet (122-165), a másik pedig a hozzá fűződő kommentár és értelmezés (165-182). Dalabor 6 éves, amikor a szomszéd lakók gyermekeként megszületik Naura, viszont Dala- borék éppen ekkoriban költöznek el onnan a város másik szélére. További életük zökkenőmentesen alakul, Dalabor jó tanulóként végzi el az iskolákat, pilóta lesz, utasszállító járatokon dolgozik, Naura pedig tehetséges zenész, karrierje töretlenül ível felfelé, és felnőtt korára elismert művésznő válik belőle. Történeteik párhuzamos szálakon futnak, és sokszor csak nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy ezek a szálak összeérjenek, a találkozás mégsem jöhet soha létre. A kisregény lényegében arról szól, hogy ők ketten hogyan kerülik el minduntalan egymást, olykor komikus, máskor banális véletlenek folytán. Párhuzamos történetük a philadelphiai jelenetben éri el a csúcspontját: Dalabor már éppen indulni készül Naura koncertjére, amikor a szállodában gyilkosság történik, és az épületet több órára lezárják. Ez a gyilkosság fontos 153
