Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Danyi Zoltán: Regény és mágia

mozzanata a beékelődő kisregénynek, ugyanakkor viszont kulcsfontosságú szerepet játszik magában a regényben is, hiszen a cselekmény hátterében álló homályos kémtörténet megoldása szintén ehhez a gyilkossághoz kapcsolódik, így nem véletlen, hogy a szállodában a regény számos korábbi szereplője feltűnik. Naura a koncert után egy nagyszabású estélyen vesz részt, amely szintén fontos jelent. Az estélyt szervező hajózási vállalkozó, MR. AXE villájában 192 vendég van jelen (a motivikus szám szintén a jelenet fontosságára hívja fel a figyelmet), akik közül sokakkal találkozott már az olvasó Patmore kantinjában. E helyütt tehát a Szilveszter összes eddigi szereplője megjelenik, mégpedig két csoportra osztva: egyik részük a szállodában van, másik részük Mr. Axe fogadásán. Ez az epizód tehát bizonyos értelemben a regény fókuszpontját képezi.

Dalabor és Naura történetéhez Patmore sajátos értelmezést fűz, amelyhez a túlvilág fogalmát használja fel. Eszkatológiai interpretációja „az elkerüléseknek és a találkozásoknak labirintusi színjátékát” (167) magyarázza, így ez a rész adja meg a kulcsot a Szilveszter értelmezéséhez. A teológiában az eszkatológia, vagyis a túlvilággal foglalkozó tanítás oldja fel a hétköznapi tapasztalat és az isteni igazságosság ellentmondásait. Patmore pontosan ezzel a problémával kezdi kommentárját: miért nem avatkozik közbe a fensőbb hatalom, amikor Naura megtörtén imádkozik Istenéhez.

Hogyan történhet meg mégis, hogy az ember számos esetben, rendkívül válságos esetekben hozzá fohászkodik, mint ahogy azt Naura is teszi és segítségül hívja, Isten ellenben mintha a Rile botját se mozdítaná meg, ügy látszik, mintha az embert éppen hitének igaz pillanataiban cserbenhagyná. Vannak ilyen esetek, mikor valakit igazságtalanul elítélnek és kivégzésre viszik, ártatlan, biztosan az, az ember az égre néz és hívja, Istenem, Istenem, de nem történik semmi, az embert tovább viszik és kivégzik. Százezrével történik igazságtalanság és a szenvedők naponta az égre kiáltanak, és ma itt hatalmasok észtvesztő gazságokat követnek el, és az emberek milliói nyöszörögnek zokogva, de megint csak nem történik semmi. A gonosztevők erre az eshetőségre mint holtbiztosra számítanak és bűncselekményeiket zavartalanul elkövetik. Tudják, hogy hiába hívják Istent, nem fog történni semmi. (166)

Patmore szerint a kérdésre az egyetlen válasz, hogy Isten mértéke más, mint az emberé, következésképp a szenvedések értelme csak magasabb szempontból válik világossá. A gondviselés tehát másképpen hat, mint az ember gondolná vagy szeretné: nem a konkrét életproblémát oldja meg, hanem olyan helyzeteket produkál, amelyben az ember számára az ntlényegiilés lehetősége megnyílik.

Patmore a mélyebb megértés érdekében délutáni „őscsend-meditációjába” merülve „a túlvilág szerkezetét” tanulmányozza (167). Arra az eredményre jut, hogy a földi lét értelme a megkülönböztetés.

A földi lét az egyetlen. A földi lét az egyetlen, amelyben a dolgokat egymástól meg tudom különböztetni. Ha ezt most itt elmulasztom, nem lesz rá többé alkalom. A földi lét határtalan fontossága ebben van. (168)

Az élet alkímiai folyamat, amelyben az embert folyamatos megpróbáltatások érik, és egyedül az ember elhatározásán múlik, hogy ezeknek a megpróbáltatásoknak a hatására milyenné válik, vagyis milyenné változtatja át magát.

154