Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Czakó Gábor: Humorisztika, derű és kenyőcs
Derűje humorisztikájanak gerince. További pillérek az archetípus-alakok, akik a sors és a korőrület viharzásában állandóan paradox helyzetekbe kerülnek. Ebből ered a hamvasi „spirituális helyzetkomikum”: a kasztját vesztett ember nem ismeri föl helyét a létben, azaz a sorsban és fölbukik benne. A kaszt számára nem szociológiai, hanem szellemi fogalom: „Szint/Színvonal ki-ki csak a saját szintjén találhatja meg a helyét; Az ökör, ha szekeret húz, és szánt, szent állat. Ha fölkerül, sárkánnyá változik, az ekét nem húzza többé, tüzet okád. Az angyal, ha lemerül, ördögivé változik; a has a nyakon épp oly démonikus, mint az agy alul.'’ Ez korunk egyik alapellentmondása: úgyszólván senki nincs a helyén. A helyét vesztett ember hatalmaskodik, tudományoskodik, rombolja a közösséget, valótlan. Rendszerint rögeszmét hajkurász, és nem tudja megnevezni helyzetét, mert plankton és hudabrancs meg ebhendi, aki mászolyog, miközben mámóc és baralintosan remegékeny, amikor elkapja a béci rekkenet. Igéje a „Valószínűtlenségi mozzanat minél valószínűtlenebb valami, annál hihetőbb, minél valószínűbb, annál hihetetlenebb; a teljes valószínűtlenséget nevezzük valóságnak, ám az igazi valóság számunkra az elhihetőség határán túl fekszik.” Gazdaságkor kultúrája, civilizációja, gazdaságipolitikai élete a valószínűtlenségi mozzanaton nyugszik. A kaszttalan rögeszméjének párja az „Eszmény.” Azt is kergeti, miáltal „saját lítját kíviil- beliil elállja ”. „A szart szent olajnak, a szent olajat szarnak tartja és nyilvánítja ”, így gondolatainak esszenciája a „Kenyőcs ideológia/megváltás-recept; a világüzem változatlan, csak az olajozó kenyőcs változik korok, országok, szekták, osztályok stb. szerint, vágás a hazugság, amitől az élet látszata elviselhetőbb lesz”. Csoda-e, hogy pl: „Nagyzási hóbortban szenved, ami »rettegés a kicsinység lelepleződésétől«.” Közben énje a „Zsebrádió”. Természetesen nem tudja, hogy a „Sajtó skan- dalizátor; félrevezeti a népet és a királyt egymás felől; a társadalmat felbontja; a társadalmon belül a hazugság funkcióját látja el; formája szerint regény, a bulvársajtó folytatásos rémregény.” Ezért nem csoda, hogy: „Napilapot olvas, ami »par exel- lence ateista«, este megsemmisül, távlattalan, mélység és misztérium nélküli; hallottam, hog valaki nyáron, alkonyaikor a lugasban szentgyörgyhegát ivott, és napilapot olvasott; az ilyen embert elveszettnek lehet tekinteni.” 2006 végén az ország anyagi csődben, az iskolákat, kórházakat fölszámolják, a nép szűkölködik, aki bír, lop és adót csal, a politikai osztály erkölcsileg megsemmisült, a sajtó egyik központi kérdése, hogy mit jelképez az Árpádsávos zászló... Béla bácsi természetesen mindent tudott a televízióról is, noha e házidémon az ő idejében még jámbor kisdobosként ájtatoskodott a hatalom feketemiséjén. Bujserkác elnök az Uganis című regény (az életmű-sorozat 478. oldalán) bejelenti, hogy tökéletesíteni kívánja a televíziót: „Helyszíni felvételeket akarok közölni háborús jelenetekről és bűntényekről és kivégzésekről és kínzásokról. (Gyermekeknek pl. bemutatni a pithon és az alligátor harcát. Természethű ábrázolás a csontok ropogásával. (...) Államfők cinikus beszélgetései (...) Bombázások. Asszonyok és gerekek halálsikoltozása. Azt akaróin, hog az emberek eszeveszett sóvárság- gal tapadjanak arra, ami az úgnevezett életből számukra még megmaradt. Nyala- kodni! Nemi aktusokat akarok bemutatni lassított felvételekkel. Koituszversenyt rendeznék, a nők hog tódulnának! Ilyet is csak csatornalakó eszelhet ki, de ez a jövő 48
