Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Szegedi Kovács György versei
2 2 SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY Lány a tengerparton fuvolával és bokorral vágytam elbújni, Jézus egy halban. A hűs reggelek perspektívája mégis a találkozásban rejlik, a mélyben rejtőzködés sokáig, a bokrok magányának csendessége. Most nem bújhatok elő; a lányon nincsen ruha, fuvolája lerészegítette a tengert, széles fekete árnyéka áthajlott mindeneken, az ellaposodott léteken, s bájos kis vigyori-masnit kötött a vakon született szívekre. „Mert az ember nem földi, anyagi lény, hanem kozmikus rang." (Hamvas) Én mindig egy bokorban Kényeztesd csak a fénylő bejáratokat, egyikből, többé nem jössz vissza. 45
/
