Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Buji Ferenc: A görögségtől a kereszténységig
(1940); ahol viszont már átütő erővel jelent meg a tradíció eszméje, az az 1941-es „Scientia sacra. írás és hagyomány” című tanulmány volt (nem tévesztendő össze a Scientia Sacra. Az őskori emberiség születni hagyománya című könyvvel), valamint az 1942-es „René Guénon és a társadalom metafizikája”. 5 E sorozat első darabja tulajdonképpen éppen „A Taotekingből”, ami érthetetlen okokból kimaradt Az ősök nagy csarnokának a II. kötetéből, s amelynek hiányát a szerkesztő nem hogy nem indokolta, de még csak nem is jelezte. Hasonlóképpen érthetetlen, hogy „A tao virágai” című Csuang-ce-fordítás bevezető tanulmánya miért hiányzik ugyanebből a kötetből. 6 Természetesen ennek a kereszténységnek semmi köze nem volt ahhoz a kereszténységhez, amely mint vallás körülvette őt. Már csak azért sem, mert a magyar tradicionális iskola tulajdonképpeni alapítójának, László Andrásnak Hamvas Béla atyai jó barátja és bizonyos értelemben mestere volt. Az iskolán belül kifejezetten Hamvasról mindössze egyetlen írás született: Horváth Róbert „Hamvas Béla és az apoliteia” című nagyívű, bár egyoldalú tanulmánya (Pannon Front 37. [VIII/1. - 2002], 12-21.). Figyelemre méltó, hogy - az iskola intenzív politikai orientációjának következtében - ez a tanulmány kizárólag Hamvas a-, illetve anti-politikusságának kérdését tárgyalja - vagyis Hamvassal nem önnön jogán foglalkozik, hanem az iskola sajátos preferenciái alapján. Ugyanakkor a szerző gyakorlatilag elsiklik a hamvasi „politizálás” legjellegzetesebb elemei fölött, és említésre sem méltatja a Szarepta vág}7 különösen a Szilveszter zseniális - és az iskola szempontjából sem kritizálható - politológiai elemzéseit (lásd az Ambradáról, a csimpalacsánokról és a fondetrensekről szóló szatirikus betétet). Az akkori kétpólusú világpolitika lényegét olyan mélységben és tisztasággal, ahogyan Hamvas megfogalmazta, nemhogy a magyar irodalomban nem sikerült senkinek sem megfogalmaznia, de még a Hamvassal e tekintetben teljesen azonos politikai felfogású Julius Evolának sem (vö. a Lázadás a modern világ ellen [Nyíregyháza, 1997, Kötet Kiadó] utolsó fejezetével - „A ciklus bezárul” -, mely a szovjet és az amerikai típusú politikai anti-tradicionalitással foglalkozik). A magyar tradicionális iskola vonatkozásában a Hamvashoz való viszonyt illetően egyetlen üdítő kivétel említhető: a több fontos tradicionális művet is megjelentető Kvintesszencia Kiadó által működtetett tradicio.org honlap, mely a hamvasi szellemiség és életmű terjesztését is felvállalta. * E sorok írója szerint inkább egyoldalúnak tekinthető, méghozzá a virilis és ksatrija szempontok túlsúlyba jutása, s ezzel párhuzamosan az egész művön végigvonuló - mondjuk így - harcias „antibráh- manizmus” miatt. ' Magyarul csupán egy fejezete jelent meg: „A szent újrafelfedezése. A tradíció újraélesztése” (Tradíció. A Metafizikai Tradíción alifás Évkönyve MM. Debrecen, 2000, Kvintesszencia Kiadó, 23-54. o.). A Gifford-sorozat a világ egyik legrangosabb egyetemi előadás-sorozata, melynek megtartására évente mindig mást kérnek fel, s amelyben olyan elődei voltak Nasrnak, mint Barth, Bergson, Chomsky, Marcel, Schweitzer, Toynbee vag}7 Weizsäcker. Itt kell megemlíteni, bog}7 a legkiválóbb bevezető munka a tradíció általános szemléletébe Ernst Friedrich Schumacher nemrég magyarul is megjelent könyve, a Tévelygők útikalauza (Budapest, [2004,] Kairosz Kiadó). 10 Esetleg Whitall Pern7 A Treasuiy of Traditional Wisdom című, bő ezer oldalas antológiája állítható vele párhuzamba (San Francisco, 1986, Harper & Row Publishers), e munka azonban más szerkezetű, mint Hamvas sorozata: hosszabb-rövidebb idézetekből áll, melyeket a szerkesztő egyes tradicionális témák köré csoportosított. 11 Az egyetlen formális kivétel Jakob Böhme Psychológia verdja. Jakob Böhme azonban a maga alkimista és kabbalista problémakezelési módjával talán az összes keresztény szerző közül a legkevésbé keresztény. i: Lukács evangéliuma 16,16: „A tön7ény és próféták [az ószövetségi kor] Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül.” '■ László András személyes közlése szerint Hamvas Béla utolsó beszélgetéseik egyikében bevallotta neki, hogy a tradíció és a kereszténység viszonyát nem sikerült megnyugtatóan tisztáznia. Mint mondta, értelmileg a kereszténység mellett döntött, de érzelmileg még a tradícióhoz kötődik. László András azonban - e sorok írója szerint helyesen - úgy véli, épp fordítva volt: a kereszténység melletti döntése volt érzelmi alapú. 14 Mindazok a formái a tradíciónak, amelyekben a személyes Isten és az Istenség megkülönböztetése valamilyen formában megjelent, maradéktalanul egyetértenek abban, hogy az isteni fokozatok közül a személytelen vág}7 inkább „transzperszonális” Istenség képviseli a magasabb fokot. A kereszténységen belül legtisztább példáját ennek Eckhart mester tanítása nyújtja; lásd ezzel kapcsolatban Shizuteru 43
