Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11-12. szám - Vasadi Péteér: Figyelem, tudás, szellem - némi anarchiával

Pauk György

szerint úgysem fogsz írni bármiről. Rá fogsz jönni előbb-utóbb, hogy a legjobb képességeid éltetnek, téged magadat. Te meg a költészetedet. Azaz szerinte, sőt neki élni egyszerűen logikus. Az ő hatalmában, de a te főséged alatt. Királyi szolgálók vagyunk. Többféle értelemben is. A szellem - ugyanis - váltógazdálkodást folytat, intermittens, írja Babits. Csábítgat erre-arra, ha kedvel téged. Menj el vele.

7. ) S végül - voltaképpen végig erről, róla beszéltem - van itt valami nagyon konkrét, nagyon jelenlévő, mégis megfoghatatlan tényező, amely minden elővagy fölkészület ellenére a döntő pillanatban magadra hagy. Ilyenkor elmerül az esztétika, kihunynak a tanácsok, a tudás elhomályosodik, a jegyzet nem akkor s nem úgy segít, ahogy szeretnéd, a célra irányuló, üdvös szorongás elillan: ilyenkor csak szabadság van. Most azt csinálhatod, amit akarsz, amit tudsz. Most jött el a más természetű bizonyosságok ideje. Egyszerre vagy alany s tárgy, szerkezet és lélek, betű és igézet, forma és határtalanság, ösztön és értelem. Rajta. Neki kell ülni, el kell kezdeni. Ez a megoldás. Vigasztalódjunk J. A. őeminenciájának soraival a Töredékekből. Ahol a szabadság a rend, / mindig érzem a végtelent.

8. ) Török Endre szavaival fejezem be: A valódi történet a belső történet... Hozzáteszem: a valódi történés a belső történés. A külső világ is igazán belül lesz - nagyon is tapinthatóan - önmaga. A költészet v é g ü 1 is megtestesítő térerő.

86