Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Kulin Ferenc: Portrévázlat történelmi háttérrel
útját egyengette, míg Bogár azokat a változásokat sürgette, amelyek megvalósítják - s most nagyon fontos, hogy újra szó szerint idézzem: - „a piac és az állami cselekvés összhangjának programját.” A Mozgó-ügyek óta eltelt negyedszázad hazai politikatörténetének lényege úgy is leírható, mint a fentebb még csak csíráiban megragadható két rendszer- változtató stratégia ütközéseinek, majd egyre drámaibbá váló élet-halál harcának bizonytalan kimenetelű eseménysorozata. Vitathatatlan, hogy már 25 évvel ezeló'tt is a Bauer-féle államtalanítás ideológiájának volt eró'sebb dinamikája, egyszerűen azon oknál fogva, hogy a liberális piacgazdaság elméleti háttere megalapozottabb, s hazai képviselőinek pozíciója az aczéli taktika három osztatná játékterében is lényegesen kedvezőbb volt. Az erősebb dinamika bizonyára azzal is magyarázható, hogy nyílegyenes pályán halad: képviselői mindmáig nem érezték sem a lassítás, sem az irányváltoztatás szükségét. Minden sikerben, amit a hatalom szférájában elérnek, dogmáik igazolását látják, s minden kudarcért, amit időközben elszenvednek, riválisaikat teszik felelőssé. Ezzel szemben az a fajta helyzetérzékelés, s azok a következtetések, amelyek a Bogár László által megfogalmazott egykori látleletre épültek, lényeges változáson mentek keresztül. Félreértés ne essék: nem következetlenségről van szó, hanem - éppen ellenkezőleg - a mindenkori eleven valósággal mérkőző kritikai érzékenység elmélyüléséről, s egy szemlélet belső logikájának kifejléséről. Nevezetesen: a magyar gazdaság szervi betegségében, tudniillik, hogy bármilyen eredményt vagy külső vagy belső eladósodás révén képes csak produkálni, Bogár azóta nemcsak a létező szocializmus gyengeségét, hanem a modern világgazdaság rákfenéjét, az ún. „szabad piacgazdaság” - saját módszereivel - gyógyíthatatlan kórtünetét látja. A „szabad piacgazdaság” fogalmának idézőjeles használata magyarázatra szorul. Nemcsak azért, mert a globális gazdaság rendszerében néhány tucat multinacionális cég irányítja az ipari termelés, a kereskedelem és a pénzpiac folyamatait, hanem - és ez a fontosabb! - ez az irányítás maga is külső, hatalompolitikai célokat követ. Azaz nem egyszerűen arról van szó, hogy a piac- gazdaság nem szabad, hanem arról, hogy a gazdaság már régen nem a piac törvényei szerint működik. De hogyan is? „Ma — ellentétben azzal, amit a liberális közgazdászok állítanak - sehol nincs szabad piac a globális térben, hanem az amerikai és brit pénzügyi intézmények, mögöttük az amerikai jegybank és egy kicsivel mögötte az amerikai kormány sokszor láthatatlan, de mégis jól felismerhető keze teremti meg a globális gazdasági rend játékszabályait és stabilitását.." ( Matolcsy György: Amerikai Birodalom, 217. 1.) Bogár írásaiból számos helyről idézhettem volna hasonló megállapítást, de éppen azért folyamodtam ezúttal más forráshoz, hogy jelezzem: nem csak az ő sajátos látószögéből veszett nyoma a „szabad piacgazdaság”-nak. És még valamiért. A Matolcsytól kölcsönzött leírás alkalmat kínál arra is, hogy Bogár László kor-diagnózisának lényegét egy halvány kontraszt felvillantásával érzékeltessem. Az Amerikai Birodalom szerzője ugyanis - kollégájával ellentétben - nem látja végzetesnek, hogy az új világrend hatalmi szerkezete egypólusúvá vált. Úgy látja, hogy az a tény, hogy „az Amerikai Birodalom kormánya erőtel45
