Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Bogár László: "Hálózatok" világuralma avagy globális háborúk rejtett dimenziói a XXI. század első évtizedeiben
mi struktúrái maguk kezdeményeznék a létmód világméretű korrekcióját, és egyúttal összehangolt stratégia keretében hozzá is látnának a re-szakralizációs reformokhoz. Ezek a változások éppen ellentétes irányba mutatnának, mint a globalokrata erők neoliberális reformjai napjainkban. Egy újabb európai identitásra épülő „New Deal” megkötésére épülhetne mindez, amelynek lényege hasonló volna Roosevelt és a háború utáni európai jóléti állam és szociális piacgazdaság stratégiáihoz. A liberalizáció, dereguláció, privatizáció indoktri- nációjának a rosszindulatú burjánzás metaforája helyett az élet szabályozására és önszabályozására kellene épülnie. A helyi cselekvés, önszabályozó ökoszociális egyensúlyra épülő lokális piacok erőfölényt és az azzal való fenyegetést eleve kizáró integrációjára épülő szerves rendszer megteremtése lehet az egyetlen kiút. Az EU-nak teljes anyagi és erkölcsi támogatást kellene adnia a lokalitások sokszínű koalícióinak, és az „open acces” volna a ritka kivétel, és nem a szabály. A nacionalista, populista, protekcionista megbélyegző jelzők helyett a lokalitások helyi társadalmai egyenjogúságra épülő öntudatának pozitív jelzői lennének, hiszen eredeti jelentésük „hazaszerető, népakaratot követő és védelmező”, csak a globális értelmező erőszak fordította ellentétébe ezt az eredeti jelentést. A folyamat egyik legkényesebb eleme a belső „kiegyezés”. A fő nehézségét az adja, hogy az elitek döntő többsége olyan mértékben azonosult már a kol- laboráns-komprádor mintákkal, hogy, még ha be is következne a fent vázolt globális fordulat, a lokális szintű szocializációs determinációk, sőt fixációk újra és újra visszaterelnék a folyamatokat jelenlegi patologikus medrükbe. Ma még nagyon nehéz elképzelni, hogy a kóros beállítódás és a verbális polgárháború során okozott sérelmek talapzatán hogyan is épülne fel az új lokális létmód. Aligha túlzás tehát azt állítani, hogy merő utópia az itt vázolt megoldási stratégia minden eleme. Ennél azonban csak az volna még utópisztikusabb, ha bárki azt képzelné, hogy a jelenlegi szerveződési mód hosszú távon is fenntartható. Hiszen paradox módon ma egyetlen dologban a végletesen hiszterizált diskurzus-tér minden szereplője tökéletesen egyetért. Ez pedig az, hogy „ez így tovább nem mehet”! Mindössze egy egészen jelentéktelen apróság maradt tisztázatlan még, hogy, ha így nem, akkor hogyan mehet tovább? Aligha lehet persze kétségünk afelől, hogy rövid távon a létezés szuper- makró szintjeitől a szub-mikro szintekig bezárólag a válsághullámok további elmélyülésére, a káoszörvények további súlyosbodására számíthatunk. A csapdába került emberi létezés egyetlen esélye, ha pánik helyett bölcs derűvel nekilátunk, hogy megismerjük „csapdáink természetét”. Ez a töprengés-sor e munkához kívánt hozzájárulni. 32
