Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11-12. szám - Bogár László: "Hálózatok" világuralma avagy globális háborúk rejtett dimenziói a XXI. század első évtizedeiben

a GDP éves növekedése is kifejezetten szerény ugyan, 2,3%, de azért mégis több mint háromszorosa a bérből és fizetésből élő többség pozíció-javulásának. (Ebből persze az is kiderül, hogy e két évtized során a magyar gazdaság egyáltalán nem közeledett az európai átlaghoz, tehát minden ellenkező híreszteléssel szemben semmilyen felzárkózás nem történt. Arról nem is beszélve, hogy ráadásul a GDP még „felfelé” is torzít, hisz a repatriált profitokat is tartalmazza, a valóságban tehát még ezen a formális gazdaság-technikai szinten is lemaradóban vagyunk.). Helyzetünk lényegét azonban a harmadik adat fejezi ki, mely szerint az itt tevékenykedő külföldi tulajdonú, döntően transznacionális vállalatok adózás utáni profitjának éves átlagos növekedési üteme kb. 23% volt! A rendszer egyetlen szereplőjének ilyen kirívóan magas részesedése csak úgy képzelhető el, ha nagy és rohamosan növekvő erőfölénye van, és ezzel gátlástalanul vissza is él. Jóhiszeműen azt gondolhatnánk, hogy ez az elképesztő dinamika csak a folyamat kezdetén volt nagyon magas, és azóta csillapodóban van, a helyzet azonban ennek éppen a fordítottja. 2005-ben például ez az adat 35% volt, és 2006-ban valószínűleg ennél is magasabb lesz. Az előttünk álló két év során a multinacionálisok tiszta profitja lényegében megkétszereződik, míg a fizetésből élő többség reálbérei kb. 10%-kai csökkenni fognak.

Történik mindez olyan körülmények között, amikor e tőkestruktúrák képviselői minden megnyilatkozásukban arra panaszkodnak, hogy összeroppannak a rendkívüli adóterhek súlya alatt, miközben, legalább is szerintük, az állam és a lakosság éppen az ő pénzükből „túlfogyaszt, pazarol, hedonizál stb.”, ami így tovább nem mehet, sürgős és radikális változásokra van tehát szükség. Nagyjából tehát így fest ma az a hazug mitológiai háttér, amelybe „berobbantak” a tavalyi őszi történések.

A globális értelmező erőszak hamis narratívája szerint tehát a „gazdaság jól teljesít”, de az állam és annak polgárai súlyosan eladósodtak, mert pazarolnak és túlfogyasztanak, s mindezért drasztikus erőforrás-megvonással kell őket büntetni. Ráadásul, hogy ez többé ne fordulhasson elő olyan „reformokat” kell bevezetni, amelyek végleg rögzítik is az új elosztási rendet. Az „Egyensúly és Reform” lettek tehát az új kormánystratégia fő pillérei.

Ami igazán abszurddá teszi mindezt, az, az, hogy az egymással gyilkos küzdelmet vívó „jobb és baloldal” között a lényeget illetően valójában nincs különbség, hisz a hamis logika lényegét mindketten evidenciaként kezelik. Csak éppen egy hamis metanyelven zajló verbális polgárháborúban kölcsönösen egymást teszik a soha nem látott súlyosságú egyensúlyvesztés okává. Az ellenzék azt állítja, hogy a kormányoldal hibái és bűnei vezettek a helyzethez, a kormány- oldal meg egy kicsit bonyolultabb logikával azt, hogy ő már eddig is belevágott volna a megszorításokba és reformokba, ha a cinikus-gátlástalan ellenzék nem hajszolta volna bele a pazarló jóléti intézkedésekbe, és ... igen, a hazugságokba! A lényeget azonban mindkét fél elfedni és nem felfedni igyekszik.

Azt most már soha nem tudjuk meg, hogy az őszödi beszéd tudatos stratégián alapult-e, véletlen vagy ellenzéki akció volt-e, ennek azonban most már nincs is igazán jelentősége. Hiszen csak annyi történt, hogy közvetlen „bizonyíték” keletkezett arról, amit egyébként előtte is tudott már mindenki. Arról tudniillik, hogy egy birodalmi függésben lévő ország, komprádor elitek által

28