Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Bogár László: "Hálózatok" világuralma avagy globális háborúk rejtett dimenziói a XXI. század első évtizedeiben
letesen. A magyar társadalom lassan egy évszázada mélyülő reprodukciós válsága ugyanis csupán visszatükröződése mindannak, amit a „globalitás létmódjaként” írhatunk le. Ennek újabb részletes kifejtése helyett most azt igyekszünk áttekinteni, hogy a „sajnálatos őszi eseményekben” hogyan tükröződnek ezek a válságszintek, és végül az ötödik, zárófejezetben a jövő kritikus elágazási pontjait próbáljuk összefoglalni. Amint azt már említettük, az elmúlt hónapok kaotikusán örvénylő eseményeinek központi toposzává a „hazugság” vált, ezért akár ebből a fogalomból is kiindulhatunk. A mai magyar társadalomban a társadalmi cselekvési tér hazugságstruktúráinak lényegi elemét a rendszerváltást övező hazug mitológiai szerkezet képezi. Az a tény, hogy aki „alacsonyabb konfliktusnívót” akar, az, jobban teszi, ha hallgatólagosan elfogadja azt a nyilvánvalóan hamis állítást, hogy a rendszer- váltás a szabadság, felemelkedés, jólét stb. irányába tett történelmi lépés, amelynek fő irányaival és elveivel a társadalom többsége egyetért, sőt kezdettől fogva cselekvőén támogatja azok valóra váltását, eleve meghatározza a hazugságrendszereink lényegét. Az igazság ugyanis az, hogy valójában csupán a függés, alávetés, elnyomás, kizsákmányolás stb. konkrét formái, eszközei és intézményei változtak 1990 után, vagyis egy új birodalmi „szuverenitás-gazda” uralja társadalom-újratermelési tereinket. Ráadásul az is kiderült, és ennek okait már a bevezetőben igyekeztünk feltárni, hogy az új szuverenitás-gazda eszközei és intézményei sokkal hatékonyabbak és veszélyesebbek. Veszélyességüket evidens módon éppen az adja, hogy az álcázási, színlelési technikáik, manipulációs gépezetük, identitáscserélő potenciáljuk összehasonlíthatatlanul szofísztikáltabb, mint az előző rezsimé volt. Az egyén és a kisebb-nagyobb közösségek túlélési stratégiája tehát, mint az elmúlt néhány évszázad során annyiszor, a birodalmi hazugsággépezet manipulativ állításaihoz való színlelt formális alkalmazkodásnak és az ezzel való rejtett hétköznapi mikroszembefordulások sűrű szövedékének összekapcsolására épül. Ha a „nyers igazságot” akarjuk kimondani, ez nagyjából annyi, hogy Magyarországon a ’80-as évek vége óta kiépülőben van a globalitás birodalmi hatalom-gazdaságának diktatúrája, amely a kényszerítő, fegyelmező és értelmező erőszak konkrét, közvetlen alkalmazását a kollaboráns komprádor elitekre bízza. Valójában tehát, ami eddig történt, az annak a bonyolult „szivattyúrendszernek” a felépítése és beüzemelése volt, amely lehetővé teszi, hogy ez a hatalom-gazdasági komplexum a birodalom működtetéséhez szükséges erőforrásoknak a Magyarország nevű „lokalitásra” kivetett „sarcként” értelmezhető részét kíméletlenül kiszívja innen. Ezt az alábbi három elemből álló számsor pontosan szemlélteti. A magyar társadalom döntő többségét kitevő „munkaerő-tulajdonosok” reálbérei az 1988 és 2008 közötti húsz év során évente mindössze 0,7%-kai növekednek, ami még szimbolikusnak is alig mondható, hisz általában évi 2%-os szint alatt a növekedés lélektanilag nem is érzékelhető. Az összjövedelem, tehát 27
