Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Bogár László: "Hálózatok" világuralma avagy globális háborúk rejtett dimenziói a XXI. század első évtizedeiben
A „Negyedik Birodalom” szeptember tizenegyedikével kezdődő felépülése tehát egy olyan soha nem látott bonyolultságú és kegyetlenségű planetáris dimenziójú globális háború kialakulásához vezetett, amely Irakban most egy mindent elnyeléssel fenyegető „fekete lyukká” kezd válni a Birodalom számára. Ennek anyagi és erkölcsi deficitjét igyekszik most a világra, főként riválisaira áthárítani. A továbbiakban azt tekintjük át, hogy hogyan érinti mindez szűkebb hazánkat, Európát és azt a zavaros konfliktusok örvényeiben elmerülni látszó „lokalitást”, amelyet a hétköznapi diskurzusban egyelőre „Magyarország” néven szoktunk említeni. HARMADIK TÉTEL AVAGY EURÓPA ELRABLÁSA Amint azt már említettük, a történelmi zsákutcába jutott nyugatias modernizáció óvatos re-szakralizációs kísérletbe kezdett a számára iszonyatos áldozatokkal járó II. világháború után. Ezt kezdetben szociális piacgazdaságnak, majd jóléti államnak nevezték, amelyben legalább annyira hangsúlyos volt az ökológiai elem is, mint a szocietális harmóniára való törekvés. Az európai integrációs kísérletek az ötvenes évek során Roosevelt New Deal nevű stratégiájához hasonló módon megpróbálták meggyőzni a de-szakralizáció végtelen elmélyítése felé tájékozódó globális tőkestruktúrákat, hogy van más létszerveződési alternatíva is, és hogy Európa megfelelő terepnek látszik egy ilyen modell kikísérletezésére, majd világméretű elterjesztésére. Ma sem tudjuk pontosan beazonosítani, hogy melyek voltak azok az erők, amelyek mind az USA-ban, mind Európában végül is meghiúsították ezt a történelmi kísérletet. Az azonban egyértelműnek látszik, hogy már a dollár rögzített aranyparitásának 1971-es felmondása, majd az 1974-81 közötti két menetben lezajló energia-árrobban(t)ás jelezte, hogy megkezdődött a történelmi színpad (vagy inkább mutatványosbódé) átrendezése. Reagan és Thatcher hatalomra kerülése világossá tette, hogy a szépreményű próbálkozásnak vége, elkezdődött a „reform”. Az új hatalom-gazdasági ideológia, amelyet neoliberális közgazdaságtanként szoktak említeni, elméleti téziseiben világossá teszi, hogy a fő ellenfél az állam. A késő modernitás állama, amely, mintegy puffer-zóna megpróbálta a „tőke” és „munka” permanens planetáris polgárháborúval fenyegető konfliktusát „kompromisszumos” megoldással enyhíteni. A nem rég elhunyt Nobel-díjas amerikai közgazdász, Milton Friedman, aki annak a „chicagói iskola” nevű világhatalmi központnak a vezéralakja lett, amelyet a II. világháború előtt az USA-ba menekülő Leon Straus alapozott meg, aki mielőtt elhagyta Németországot még teljesen összebékíthetőnek vélte Lev Davidovics Bronstein („Trockij”) és Adolf Schikelgruber („Hitler”) törekvéseit. Az USA mai uralmi elitjének fő bázisát jelentő „neo-konzervatí- vok” most már két nemzedéke máig is őt tekinti törekvései történelmi talapzatának. Friedman híres, szellemesen cinikus szlogenje, miszerint „The business of the businesss is the business” e létszerveződési modell lényegét minden elméletnél frappánsabban és őszintébben fogalmazza meg. Azt jelenti ugyanis, 17
