Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Bogár László: "Hálózatok" világuralma avagy globális háborúk rejtett dimenziói a XXI. század első évtizedeiben
pesség” (profitabilitás) legvégső fizikai határa. A tőke tehát felesleges erőforrás-pazarlásnak tart minden ettől „szoftabb” megoldást. A ’80-as évek neoliberális „re-formjai” tehát a valóság leváltásával ezt a folyamatot kívánták elindítani. 2001. szeptember 11 -ével azonban elkezdődött a „Negyedik Birodalom” felépítése, a globalitás urai ugyanis idő-zavarba kerültek. (Aligha véletlen, hogy a Mátrix típusú „kibeszélő” filmek, és a Michael Crichton Negj'edik Birodalom című „globalo-krimije” segítségével a globalitás urai igyekeznek ezeken a transzcendens csatornákon keresztül is „elengedni a gőzt”.) De ebbe a vonulatba tartozik a most már 23 nyelvre lefordított, magyarul is megjelenő bestseller, John Perkins Egy gazdasági bérgyilkos vallomása című könyve is, amelyben a szerző több évtizedes CIA-múltját feltárva részletezi, hogy a globális birodalom hogyan folytatja „üzemszerűen” a világ „lokalitásainak” szétroncsolását, a helyi elitek megfélemlítésével és/vagy korrumpálásával. Kiderült, hogy a valóság-leváltási projekt technológiai feltételei még nem igazán adottak, és a valóság lázadási potenciálja sokkal nagyobb, sőt növekvő mértékű mind ökológiai, mind szocietális értelemben. E kettős lázadás főbb szerkezeti elemeit próbáltuk az előzőekben felvázolni. A fosszilis energiák kettős szorítása, az inputok (források kimerülése) és az outputok (a környezeti terhelhetőség végső határai, üvegházhatás, globális felmelegedés stb.), másrészt a nyugati globalizáció ellen lázadó, a Nyugatot saját fegyvereivel legyőzni akaró, új re-szakralitást hirdető három rivális, Kína, India és az iszlám. A nyugati globalitás urainak, ha ki akartak lépni az időzavar csapdájából, cselekedniük kellett. Szeptember 11-e diszkrét megtörténni engedése („let it happen”) éppen ezt a célt szolgálta. A korlátlan cselekvési szabadságra adott globális-egyetemes legitimitás. A „terrorizmus elleni háború” meghirdetésével azt is jelezte, hogy ez valóban a ,JO” apokaliptikus küzdelme a „ROSSZ” ellen, új Armagedon tehát. Irak és Afganisztán, majd a távlati célok szerint Irán és Szíria agresszív megszállása azért látszott (látszik) elkerülhetetlennek, mert ezzel átmenetileg mindkét probléma megoldódik, vagy legalább is „kezelve van”. Az egyik a három rivális (Kína, India, iszlám) közvetlen fenyegetésre épülő ellenőrzése. A Boszporusz és India közötti tér feletti totális rendelkezés azt jelenti, hogy innen nemcsak kényelmesen „belőhető” mindhárom rivális, hanem azt is, hogy egyúttal a fosszilis energiaforrások kimerülésének korszakában a legmili- tánsabb rivális, az iszlám kezében lévő leggazdagabb lelőhelyeket nyers katonai erővel is kontroll alatt tartja. Ebben a pontban ugyanis a nyugatias létszerveződés leggyengébb elemét ismerhetjük fel. Ha ugyanis a szakrális értelemben vett legfőbb onto-szociális ellenfele ráadásul még az egész moderni- tást ökológiai oldalról is megalapozó fosszilis energiaforrásokat is a kezében tartja, ráadásul az élet legnyersebb alapját jelentő demográfiai dimenzióban is letarolja a Nyugatot, akkor az egész félévezredes játszma fél évszázad alatt a Nyugat és ezzel együtt modernitásból globalitásba átmenő lét-szerveződési módjának látványos, és teljes bukásával járhat együtt. 16
