Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Pais-Horváth Szilvia: "Az igazi borivó vörösben az édeset meg se issza" - Mittl családi pincészet
FENN A SZŐLŐHEGYEN Újra autóba szállunk, és a Vas hegy felé vesszük az irányt. A rendszerváltás előtt itt húzódott a határsáv - mutat kifelé a faluból az útra Anita a hegy és falu közé egy drótkerítést emeltek. Csak úgy szabadott átmenni rajta, és kimenni a szőlőhegyre, ha a gazda a határőröknél leadta az okmányait, és ebben az esetben is legkésőbb este kilencig vissza kellett térnie. Ha valaki elbóbiskolt a pincében, azért elmentek a határőrök, és örülhetett neki, ha csak hazavitték. A fenyők mögött, lent a hegy aljában áll a család egyik régebbi hagyományos pincéje, nem igazán használják már. A szőlő is messzebb van. A gyalogtőkés művelés már sehol sem jellemző, mindenütt kordonon termelnek. Zötyögünk a keskeny hegyi úton felfelé, míg a csúcsra érünk. A Mitt- családnak csupán a kisebb parcellái sorjáznak a Vas hegyen, a nagyüzemi táblák a másik oldalon, Szombathely irányában fekszenek. Szabályos és gondozott parcellák mindenütt, kétszintes kis pincékkel, nem ütközünk elhanyagolt telekbe. Utunk során jó, ha egy eladó pincét látunk. A hegy tetején jobbra a trianoni határ, Ausztria és az ottani birtokosok szőlői. Feltűnő a két oldal között a különbség: amott nagyobb egybefüggő parcellákat látni, családi ház méretű kúriákkal. Egyhelyütt épp szüretelnek, traktorral, vagy húszán szedik a szőlőt. Ott is a kékfrankos a legkedveltebb fajta. A helybéliek az ottani termelőket jórészt ismerik, Anita férjének szülei is a kinti szőlősgazdáknál dolgoztak. .Megtudjuk, az ausztriaiak többsége kint lakik a hegyen, borászatból élnek, kistermelőket odaát nem is igazán találni. ’89 előtt a két domboldal között állt a vasfüggöny (az egyik domboldalon magyar szőlőbirtokok, a másikon osztrákok). Fent a dombtetőn már gyalogosan is át lehet menni, de a helybéliek lent a völgyben, a határsávban most sem járnak át, a vasfüggöny helyén sűrű dzsungel nőtt. Mittlék nem próbálják a bort odaát értékesíteni, pedig ott a folyó borok literjéért 2-3 eurót is fizetnek, a palackosért pedig 20-50 eurót lehet elkérni. Azonban védik a saját piacukat. Anita nem is hiszi, hogy az osztrákok vásárolnának magyar bort, inkább a hazait választják. Az osztrák oldalon technológiában is előbbre járnak, sokkal korszerűbb például az erjesztő kapacitásuk: „Be kell hoznunk a lemaradásunkat. Az ő boruk semmivel sem jobb, mint a miénk a hegynek ezen a felén A SZÜRET ELŐTT... A hegyen már kevesen szedik a szőlőt puttonnyal, a többség traktorral dolgozik. A fürtöket vödrökbe szedik, aztán a traktor mögé szerelt konténerbe öntik. A szüretet hagyományosan minden évben szeptember 20-a körül kezdik, az időjárástól is függően. Általában négy hétvégén át szedik a szőlőt, a munkában részt vesz az egész család. A fürtöket nem szemezgetik, még válogató-padjuk sincs, ahhoz - magyarázza Anita - jobb áron kellene eladni a bort. Régen a szüretet nagy táncos mulatságokkal zárták, manapság egy vacsorán 52
