Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Alexa Károly: Könyvről könyvre - "Na ne"

Nem egy kritikai cikk dolga, hogy beszámoljon az újabb kori magyarországi nőemancipáció történetéről, még az sem, hogy irodalomelméleti vázlatát adja a nőirodalom és - ami nem ugyanaz, bármennyire szeretnék is az utóbbi művelői - a feminista irodalom magyarnyelvű fejleményeiről. Am hiába odáz- gatjuk mind tovább és tovább, végül is rá kell térnünk arra a könyvre, amelyről elöljáróban két internetes megjegyzést. Az egyik (Sunbooks): „Az Éjszakai állatkert egyre nagyobb sikereket ér el az olvasóközönség körében, így számos médiamegjelenést zsebelhet be.” Igen, ez a mércéje ma a minőségnek. A másik (Index) egyetlen szó: „Pinaverés.” Ez a cím, mely egyben tartalmi kivonat is.

Éjszakai állatkeit a könyvnek a címe, majdnem hétszáz oldal, 33 szerző 56 írása, vagy mondjuk visszafogottan, szövegtárgya. A szerzőkről annyi mondható - bár ez is tűrhetetlenül szexista és patriarkális megközelítés - hogy nem férfiak, bár némelyikük némely alkalmakkor, mintha. Különben is - értesülünk egy szakcikkből - „a feminitás nem rögzített tartalmú ahistórikus fogalom, hanem pozíció”, ami talán azt jelenti, hogy a nő talán nem is feltétlenül nő, noha az ő érdekében mindent, ami férfi, azaz magát ez eddig működő min- denséget, le kell rombolni. (Talán nem véletlen, hogy annyi feminista marxista - még ma is...) A jelen cikk címe egybeesik az egyik szöveg címével, amely szöveg imigyen indul (2. bekezdés): „hülye vagyok / nő vagyok / úgy értve hogy pina / állítólag nem betegség / ez egy ilyen / büntetés” stb., magának a könyvnek több alcíme van, ilyesfélék: „női szemléletváltás” vagy „nagy merítés a vágyról, szenvedélyről, intimitásról, testiségről, szerelemről és erőszakról” - a „merítés” különleges grammatikai vonzata a szerkesztők sajátja, akik hárman vannak, egy „anyaszerkesztő”, egy „bábaszerkesztő” és egy „testvérszerkesztő”, ez világos utalás az újabb keletű angolszász feminista kritika „nővériség” (sisterhood) fogalmára, s ez azért is frappírozó, mert eme nőkönyvből, ha valami feltűnően hiányzik, az éppen a szülés, az anyaság és a gyerek.

A lajstromozást, névsorolvasást, a tartalomjegyzék újraközlését bízvást mellőzhetjük, de azért ildomos itt három megjegyzés. Található itt - „azért” - öt olyan írás, amelynek köze van az irodalomhoz. Ezek: Bánki Éva nagyon szép Arvácska-pallinódiája (ez a csúcs), Abody Rita tragikus tonalitású, önreflektált műve, Radios Viktória egyik klasszikus modorú múltnyomozása, Berniczky Éva teljesen egyéni hangú létkollázsa és Zsámboki Mari érzékeny, pszicholó- gizáló anekdotája, amely témájában feltűnően hasonlít az Életünk mostani számában közölt Bánki Eva-elbeszéléséhez. A második észrevétel inkább csak a tanácstalanság jelzése. Felléptettek maguk között két költőfeleséget, Adyét és Kosztolányiét, és néhány levelével Szabó Lőrinc nagy szerelmét. A magyar múltban számos más (részben Írogató) feleség és múzsa is előfordult. És hát voltak írónők is jó páran. Tudvalévő, hogy a feminista kritika egyik fő törekvése - mintegy önmaga legitimációja végett és ellentétben a férfiírókkal, akik közül oly sokan szeretnék eltűntetni az egész tradíciót, minden előzményt - az „elődök” felkutatása. De hát miért lehet előd a kis csacsi Boncza Bertuka és az epés Harmos Ilona, s miért nem Kaffka Margit, Ritoók Emma, Tormay Cecilé, vagy ha különc vagy bolond, bizarr vagy beteg kell, akkor, mondjuk, Erdős Renée, Czóbel Minka, Vay Sarolta (Sándor), Majthényi Flóra, Török Sophie, Galgóczy Erzsébet stb. S ha ez a könyv az ú. n. női tapasztalat tárháza kí94