Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Alexa Károly: Könyvről könyvre - "Na ne"
ván lenni, akkor hol van Vathy Zsuzsa, Szabó Magda, Jókai Anna, Kiss Anna, Tóth Erzsébet meg a többiek, a Lidik, Hannák, Bruriák, Tereskovák (ő Tereskova levele ,„egy faszhoz cím alatt közli mondandóját), Titanillák, Agáták mellől? Választ persze ne várjunk. Ez a szövegtenger maga a válasz. És hát hol van Németh László az Iszonnyal vagy Weöres Sándor a maga Psychéjével? Mindazonáltal, kritika helyett (gyanánt?) talán nem haszontalan néhány egészen puritán, tárgyias és tematikus megjegyzés. (V.ö. „egy korszaknyitó könyv”, „még-még-még”, ,Járják be velünk együtt a magyar irodalom még felderítetlen partvidékeit az Alszunktól az Apaállatig”, „orgazmussal felérő élményt okoz” - tallózat az Interneten a Labrisz Leszbikus Égyesület honlapjától a Tűsarok online-on át a Százhalombattai Hírtükörig.) A szövegek zömében egyes szám első személyű az elbeszélő, jórészt meghatározatlan, s ha van társadalmi státusa, akkor az valami értelmiségféle, tolmács, a színház vagy a média környékén mozgó alak, frusztrált pedagógus, „képzőművész” (New Yorkban). A szövegek felében a cselekmény helyszíne vagy főszereplője nem magyarországi, nem magyar. A homoszexualitás tíz dolgozat fő vagy erősen hangsúlyos témája (ennek a vélhetően személyes gyakorlatból levont teoretikus kifejtése ennyi: „a meghittségnek olyan fokára jutottak egymással, ahol már tökéletesen lényegtelennek tűnik a másik ivara”, Csak férfi ne legyen, tehetjük hozzá, mi olvasók.), az önkielégítés nyolcban, jó párszor a kukkolás, a szövegek több mint felében a WC, a „pisilés” (a feminista kritikusok közül akad, aki az öreg Freudra hivatkozik, aki szerint - állítólag - az írás a vizeléshez kapcsolódik, ami a nők számára azért könnyebb - félre ne értsük: nem az írás, hanem a másikfajta „emanáció” -, mert nagyobb a hólyaguk), az ürülék, a hányás, a szag; az önmagáért való drasztikum mintegy a negyedében. Hagyományos család sehol nincs, ha van valami rokonféle, az leginkább az anya, akinek megjelenítése ironikus, utálkozó, vagy olyan perverz intimitású, amit a legutóbbi női (?) Nobel-díjasnál szokták ezek a szerzőnők megbámulni. Az eseteknek legfeljebb öt százalékában jelenik meg harmonikus het- eroszcxrjli Cmcsoiai. (A ..heteroszexuális rabszolgaság” elleni harc egyik élő nyugati klasszikusának egyik tartalmas mondata: „Ha mi leszbikus nők és meleg férfiak magunkról továbbra is, mint nméről és férfiakról beszélünk, és annak is tartjuk magunkat, akkor hozzájárulunk a heteroszexualitás fenntartásához.” S ennek beláthatatlan következményei volnának, ha az élővilág eddig történetére gondolunk.) Alkalmi kapcsolatról számol be az iratoknak kb. fele," a „pasik” között található orosz, amerikai, ír, arab, katolikus pap, gengszter, cigány, kreol (ha az), perzsa és természetesen eszkimó. S hát igenj a varázsos női tapasztalat, amiről általuk juthatunk csak hírekhez: „valahogy rá volt fixálva a seggtémára”, „Frissen szárított testemet tonik- kal locsolgattám, mint az orchideákat”, „a végbelemtől barnás neki a vége”, „a hajam göndör, mint a pinaszőr”, a férfi több helyütt úgy definiálódik, mint az a lény,"akit a „farkán” kívül semmi más nem érdekel, „levetkőztem és lángokkal hímzett melltartómat kezdtem fotózni”, az egyik szereplő Sabrina - „férfi, megengedi, hogy megfogjam a melleit, helyesebben műcsöcseit, egész jók kitömve, transzvasztita, Lengyelországban született”, „be tudunk nyúlni egymásba, oda vissza járni, ujjal, fejjel és szájjal”, „megváltoztattam 95
