Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - Békés Márton: A jobboldal és a konzervativizmus
A konzervativizmus nehézkesen mozog a politika világában, hiszen nem képes ideológiává válni, mivel a politikai pozitivizmusra való képesség teljességgel hiányzik belőle. Ennek végső okáról röviden annyit lehetne elmondani, hogy a konzervativizmus kozmológiája a Teremtésből, ontológiája pedig a Megváltásból indul ki. Mindezek hit-alapú megértést kívánnak, azaz teljességgel irracionális gyökerűek. A metapolitikai baloldal világ- és embermagyarázata az anyagban leli eredetét, más kérdés, hogy az anyag keletkezését még nem sikerült megfejteniük. Nem kell csodálkoznunk, ha ebből a létfilozófiai alapból a felvilágosodás idején a deizmus-panteizmus-naturalizmus nőtt ki, majd „meghaladva” magát, ateizmushoz és „tudományos” materializmushoz vezetett. A konzervativizmus „tervszerűtlen” politikai filozófia, előre megállapított dogmák helyett a konkrétra figyel, és helyben oldja meg a kérdéseket." Azért, mert egy eleme nem jó - vagy éppen csak rosszul működik -, még nem tervezi át önkényesen az egész világot." A konzervativizmus tehát, aforisztikusan szólva, előkelő idegen az ideológiák világában. A KONZERVATIVIZMUS HÁTRÁNYA Felesleges hosszasan időzni olyan politikaelméleti alapvetés bizonyításánál, hogy az ideológiák és egyáltalán a politika „konfliktusosodása” - minden demokratikus választás tulajdonképpen csendes(?) polgárháború - a modernizmus terméke. Arisztotelész még így határozta meg a Politika Első Könyve legelső mondatában a zoón politicon cselekvési terét: „Minthogy minden városállamban egy bizonyos fajta közösséget ismerhetünk fel, s minden közösség nyilván valami közjó megvalósítására alakul (inert hiszen az emberek mindent a jónak látszó cél érdekében tesznek), világos, bog)' noha mindezek valami jó elérésére törekszenek, a legfőbb jó elérésére elsősorban mégis az a legfelsőbbrendű közösség törekszik, amely a többit mind magába foglalja.”'’ A modernség mint bonyolult és évszázadok alatt formálódó folyamat az emberi történelemben két ponton lépett igazán megváltoztathatatlanul előtérbe: először a francia forradalom révén a kulturális és politikai térben vont cezúrát, másodszor az ipari forradalommal gazdasági téren és ennek következményeiben mutatkozott meg. Chateaubriand kifejező romantikus szavakkal vezeti be a forradalmi eseményekbe olvasóját, mikor erről ír: „Indulj most tovább, olvasó, kelj át a vérfolyamon, mely mindörökre elválasztja a régi világot, melyben megszülettél, az lij világtól, melynek kapujában meghalsz. ”14 A politika összhang- helyett konfliktus-központúvá válása, a részvétel népszuverenitás alapján való definiálása, az osztálytársadalmak kialakulása, a föld statikus java helyett a mozgótőke térhódítása, a mobilitás és a városiasodás valóban forradalmi jelenségének egyik következménye volt az ideológiák kialakulása. A liberalizmus minderre a laissez faire jelszavával válaszolt, a konzervativizmus viszont éppen kereste önmagát. A maga útján a dolgokat továbblökök és 87
