Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - Czakó Gábor: 1956 lelkéről
Délután Deesen a sokat gyötört parasztok nemzeti tanácsot választottak, amibe minden érettségiző gimnazistát beválasztottak, mert az új világban a tudás a legfontosabb. Minden központi szervezés nélkül, mintegy varázsütésre ugyanez történt az egész országban: munkástanácsok alakultak a munkahelyeken és nemzeti bizottságok a legapróbb falvakban is. Mítoszban élt a nép. A mítosz az a pillanat, amelyben a Föld megnyílik az Ég előtt. A mítosz tere Isten átjárta valóságos tér. Isten országa. Itt zajlanak az igazi események, melyeknek tényleges tétjük van. Üdv, boldogság, katarzis, kárhozat, bukás. A mítosz Istennek és az embernek a közös története. A mítosz nem oktat, nem magyaráz. Érvelés és bizonyítás helyett képeket mutat, bennük a teljességet. Mindannyiónkat magába foglal. Pesti srácok benzines palackokkal gyújtottak föl tankokat. Szereztek egy légvédelmi ágyút. Behúzták egy udvarba, s a sarki trafikon keresztül tüzelőállásba helyezték. Amikor jöttek az orosz tankok, lehúzták a redőnyt. Amikor már elfelé dübörögtek a páncélosok, akkor föleresztették a redőnyt, s bumm, kilőtték az utolsó harckocsit, majd a redőnyt gyorsan lerántották. Sok szovjet katona átállt, nem akartak ellenünk harcolni. A Körúton a betört kirakatok éjjel-nappal nyitva álltak, por lepte az órákat, az ékszereket, a szőrméket, senki nem nyúlt semmihez. Az utcán, például az írószövetség Bajza utcai székháza előtt, papírdobozokba dobálták az emberek a százasokat az elesettek hozzátartozóinak. A bankókra egyedül a forradalom szelleme vigyázott; nem is lopta el őket senki, holott óriási értékről volt szó, hiszen egy tízesért vendéglőben lehetett ebédelni. Decsen is gyűjtöttünk: jött egy teherautó Pestről, vezetője azt mondta, hogy a forradalmároknak vinne élelmet. Mindenki hitt neki. Egykettőre megrakták a kocsit a decsiek krumplival, hagymával, almával, oldalszalonnákkal. • A mítoszban nincsen bűn. Az írás azt mondja, hogy a Paradicsomban Adám és Éva mezítelenül jártak. Nyilván nem azért, mert nudisták lettek volna, hanem azért, mert bűntelenek voltak, tehát nyugodtan viselhették lényüket leplezetlenül, kitárva. A rádióban elhangzott a híres, és napjainkig időszerű bűnvallomás: hazudtunk reggel, hazudtunk délben, hazudtunk minden hullámhosszon. A mítoszba lépés előföltétele a bűnbánat. Szent Pált a damaszkuszi úton maga az Úr avatta be az apostolságba, de mielőtt hirdetni kezdte volna az Evangéliumot, három esztendőt töltött szemlélődésben, bűnbánatban. • Nos, mi, magyarok a mítosz szabadságában éltünk akkor pár napon át. Legyőztük magunkban, belül a poklot, tehát le tudtuk győzni kívül is: a Vörös Hadsereg véres fejjel vonult ki Budapestről. A forradalom szelleme nem hunyt ki, de a mítosz teréből úgy szorultunk ki, 6
