Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Bakos Ferenc: Szindbád - Olvasó
erőszakosan előrenyomuló pocakjával, szünet nélküli ivásával, mintapéldája volt az aszexualitásnak; a hölgyek hirtelen megkorosodtak őhozzá, aki - helytelen helyzetfelmérése szerint - továbbra is ura volt a dolgoknak, ámde nem sokáig: a nők, imigyen megkorosodva, erényes alvási szándékukat adták tud- tukra, és ő, könnyeden távozva, csak akkor eszmélt, hogy a kimondottan fiatalabbikat, aki már meg is fordult szobájában, valami átlátszó indokkal magával kellett volna csalnia, amikor Kereskedneki, ajtaja előtt lecövekelve, holmi hazai barackpálinka iránt érdeklődött, amivel, úgy látszik, eldicsekedett valamikor a tivornya során. Dölyfösen nyitott ajtót Kereskednekinek... A kíméletlen reggelben aztán, ruhástól az ágyán, az első, lüktető fejmerevséggel kísért pillantása az asztalon délcegeskedő nemzetiszín-cimkés üvegre esett, ujjnyi maradékkal az alján. Gyűlölte ezt a barack-illatú reggelt! A liftben összeakadt a tolmácsnővel, aki olyan frissen és megértőén töltötte be a kétszemélyes lift hátulját, hogy meglóduló másnaposságával hozzá kellett dőlnie beléfogódzkod- ni. Egyébként nem készült ki, amire halkan és fájdalmasan még mindig büszke volt, csak éppen üres volt teljességgel, vágytest a bardo-ban, vágyak nélkül... Rávette a nőt Jurjuzán-kumiszra; haladt alattuk a járda a fagyos délelőttben, fénycsíkok karistoltak minduntalan a szemébe; hiányzott nagyon napszemüveg-előtétje, amit elhagyott valahol. A Jurjuzán étteremben ott ült az egész díszes társaság egy nagy asztalt bennfentesen körülülve; csak-rájuk-várva aperi- tifeztek. „A kereskedelem ajándéka az iparnak!”, mutatott egy párás sörös-palackban várakozó kumiszra Kereskedneki - úgy látszik, azt is elárulta, hogy iszik a kumiszból, ha addig él is -; a palack mellett pihent kettétört napszemüvege. „Elszerencsétlenedett az istenadta!” Sebaj, felelte ő, majd megragasz- tom kumisszal, és mivel valami tegnapról maradt fenyegetettséget érzett a levegőben, áthajolt az asztal fölött, és hálatelt csókot cuppantott Kereskedneki vodka-gyöngyöket izzadó homlokára. Ez már a vég, gondolta, és erőt véve magán szájához emelte a kumiszos üveget, szerencséjére még állva, mert háborgó gyomorral tapasztalta, hogy a kumisznak, jaj!, szaga is van. Kimenekült a levegőre, a cudar fénycsíkokba. Aznap nem volt tárgyalás, csak némi jegyzőkönyvezés, „protokoll”, ebéd utánra. Kedvére - semmilyenbe váltó egykedvűségében - róhatta hát az elboruló ég alatt a fagyos széllel átfútt széles tereket, 67
