Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (3. rész)

érezte, valami fontos dologtól távolodik közben. Hangsúlyozom, egy pillanatig sem látszott kétségesnek, hogy lehet így élni, mégis, mindvégig ellenállhatatlan kényszer űzte, hogy sarkokban, lépcsőfordulókban csak úgy elheverjen. Ettől a kísértéstől rettegett (hiszen pontosan tudta, hogy ennek a vágynak nem szabad engednie), de sokáig, hetekig tartott attól, hogy az mégis legyűri. Otthon engedhetett e csábításnak: végigheveredett, nem ritkán ruhástól, a földre fektetett matracon. Maradt valami meghökkentő a szokásaiban (lakótársai kissé rigorózusnak, különcnek, de: emberinek látták). De vegyük e csöppnyi merevséget rossz néven egy bogártól?

Utóbb, amikor együtt voltak, Ágnes is azt mondta: már figyelte ekkor. Jellemző, hogy neki - megfigyelések ide vagy oda - nem tűnt fel ez. Sokáig nem. Pedig alkalom adódott elég, hogy különböző élethelyzetekben legyenek együtt. Ám tudta, hiába laknak egy fedél alatt, Ágnest a meghitt, ugyanakkor gátló, mert bejáratott közegből ki kell mozdítania, ha közeledni akar hozzá, ezért klasszikus módon randevúzni hívta, hogy házon kívül más minőségében találkozhasson a lánnyal.

Közös otthonuktól néhány perc távolságra, a Deák téri metrókijárat közelében, az NDK centrumánál találkoztak. Már az is meglepte, hogy Ágnes nem zárkózott el ettől a soron kívüli kiruccanástól. Ellenkezőleg, lelkesnek látszott délután, és kedvesen emlékeztette az esti randevúra. O a találkozó minden részletét igyekezett előrevetíteni: ezt mi is megtehetjük a gondolatkamera segítségével. Szerencsére, gondolta, nem kell otthonról együtt elindulniuk. (A kamerával követhetjük a két szereplő egymástól független elmozdulásait.) Úgy volt, hogy Ágnes konditeremből érkezik a megbeszélt találkahelyre. így neki maradt felkészülésre és... ábrándozásra elég idő, mert a délutánt ezzel ütötte el a volt ízeltlábú.

Azt a célt tűzte maga elé, hogy mielőtt hazaérnének - hiszen nyilvánvaló volt, hogy együtt érnek majd haza a röpke légyott után -, megcsókolja Ágnest.

Mondhatni, mindent erre a csókra épített fel. Kezére játszott, hogy István aznap estére nem volt várható egy Balaton-parti konferencia miatt; így rájuk maradt az üres lakás. Nem tekintette véletlennek, hogy Ágnes éppen ezt a

149