Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (3. rész)
a PRÁGAI TAMÁS Az átváltozás (3. rész) 4- Semmi pénzért nem megyek vissza. Ha! Közéjük?- Tényleg szó szerint ezt mondta ez a barátod, ez a Csutak - hogyan? Csutorás? - hogy „agyamra megy ez a csótány”? A gázra teszi a főzőt, néz. Szürke pulóver van rajta, és bent, a zsúfolt irodában is csíkos, hosszú sál. Talán visszavonást vár, talán megeró'sítést; talán azt a mondatot, hogy „Agnes azért mégis pártfogásába vett”.- Az utcáról estem be, az utcát róttam. Náluk lakom, de... tudod... az utóbbi időben egyre kevésbé szívesen vagyok otthon. (Azért otthonnak nevezem.) Benyitottam... hallottam, beszélnek. Kihallgattam őket, lefülelés volt.- Hallgatóztál? Mért hallgatóztál? O bólint. „Hogyan kerültem egy Demisz-iroda erőterébe?” Fekete, kikönyökölt posztókabátban áll a pulóveres előtt, sárgakockás sálat tekert feltűnően hosszú, vékony nyaka köré. A fején fekete, félrecsapott, „légiós” szövetsapka. Vicces, hogy mindkettejükön sál van.- Beszélj velük. Tisztázd ezt az ügyet. Mégsem dobhatnak ki csak úgy...Ha már egyszer befogadtak....- Tisztázni... Nincs mit tisztázni... Nem vagyok velük többé tárgyalandó!- Különösen fogalmazol...- Napsárga köpenyegbe csavartak... Azt adtak rám, napsárga köpenyt... És kivittek, mint egy szőnyegbe rejtett hullát... Vizet hozott nekem. Rendes, nem? Aztán enni adtak. Ételt. Sajtot, de salátát is. Fejes salátát ecettel. Az ecet jó. Megtudtam: erjesztve van. Kipróbáltam a rágóimat. „A vizespoharat elfelejtettem... Elfelejtettem, hogy akkor mindjárt vizet adott... De ezt inkább nem árulom most el.”-Tényleg nem emlékszel, mivolt... azelőtt...? Annikor... bogár voltál...?- Nem... semmire sem emlékszem.... Naplót kellett volna írnom: nem írtam naplót. Hibázatosság. Ágnes... naplót ír. Vallomást teszek: időnként ellopom a füzetet ... Ellopom, és lefénymásoltatom a fontosabb lapokat... mielőtt visszacsempészem a fiókba... Időnként olvasgatni szoktam. Ágnes naplója tolakodik a kamera elé. A lap tetején költői cím: Kivel lépjünk az éjszaka tavába? hazudnék, ha azt mondanám: érdekel. Kifiguráz minket - ahogy tipegünk ide-oda a tetőtérben, táskás szemmel és kialvatlamil, reggel a fürdőszoba felé, este széliitötten; és félálomban helyezzük az öngyújtóval fellobbantott lángra a kávéfolttal összepettyegetett alumíniumfőzőt. 142
