Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Pelle János: Asszimiláció: illúzió vagy realitás?

vészi produkciót” kíván prezentálni a publikumnak. Ezek között szerepel kabaré, kupié, birkózás, állathangutánzás és egyéb „apart dolgok”. Az ünnepi alkalomra színmű is íródik, „A könyvelő és a dívány címmel”, melyben a következő betétszámok hangzanak el: „Móric, Móric, maga nekem igen fiatal!”, „Malvin édes, mi az a nyakán?” „Siga maga tetszik nekem” és „Én vagyok a link zsugás, egy finom márheccer...”. Az estélyről, annak lefolyása után, „Mary méltóságos asz- szony” leveléből értesülünk. Ebből kiderül, hogy a dicsőséges történelmi jelenetekkel tetovált disznót két „Rákóczi-korabeli kacagányos csatlós” vezette körül a társaság előtt, s miután a sebészet professzorai kloroformmal elkábítottak, előlépett egy „disznó-anya”, mint „lady-cochonesse” és ezüst kalapáccsal arany szöget vert be a disznóba a következő szavak kíséretében: „Éljen az ősmagyar szokások ébrentartása!” Mondani sem kell, a képtelen „cécó” nem éri el célját: megsértődve távozik róla az egri kanonok, a házaspár gyermekeinek keresztapja. Ennek oka az, hogy a jelen lévő asszonyok előtte „beszéltek a budai rabbiról, mégpedig per ’abbé’. Aztán az egyik azt mondta: ’Hétfőn voltam a Dohány utcai parókián’. Ezt még tűrte. Mikor aztán a nagyhasú Lembergert, aki az esküvőkön a csokrot szokta vinni a menyasszony előtt, felváltva egyházfinak és sekrestyésnek nevezték, rosszul kezdte érezni magát, végül pedig mikor Bőr Leó azt mondta Lazarusnak, hogy ’kánt’ram’, akkor végleg dühbe jött, de csak arra ment el, hogy ütemi Taktvollné, aki hátulról csak a fekete selyemtalárját látta, megütötte a vállát a legyezőjével és azt mondta neki: ’Hová szalad rabbikám?’”18

„CARPE DIEM" VAGY UTÓPIA?

Az asszimiláció áttekinthetetlenül összetett, ugyanakkor indulatokat gerjesztő problémája számtalanszor került elő Molnár Ferenc publicisztikájában, ugyanúgy, mint a regényeiben is. Világosan látta a fonákságait, ugyanakkor világos volt a számára, hogy bármekkora feszültséget kelt is a magyar társadalomban ez a lendületesen zajló, milliókat érintő folyamat, melyhez hasonló addig sehol a világon nem fordult még elő, nincs alternatívája. A magyar zsidóság nem tehet mást, minthogy a jövő fenyegető veszélyeivel szemben a jelenbe, az adott pillanatba kapaszkodik. Ezt a szemléletet később a társadalmi haladás és a forradalom hívei, akik a jelennel szembeállították a minden problémára megoldásra hozó jövőt, Molnár hiányosságaként tüntették fel, holott éppen ez volt sikerének titka. Ráadásul történelmi távlatban, legalábbis gyakorlatilag, a zsidó származású magyarok életben maradási esélyeit illetően, neki volt igaza, amit szinte senki sem hajlandó elismerni. Györgyey Klára álláspontja is kétértelmű e kérdés megítélésében: „Makacsul ragaszkodva a

93