Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Pelle János: Asszimiláció: illúzió vagy realitás?
vagy ügyvédnek készül. Máris elvágyódik az apai ház biztonságot nyújtó, mégis korlátolt, és az anyagi érdekeket mindenek fölé helyező légköréből. A rendkívüli intenzitású, de könnyen áttekinthető érzelmi konfliktus lényege a klasszikus dramaturgiai konfliktus: mindenki mást szeret. Pirkót Fóti Sándor, az ifjú gimnazista költő, ő viszont Tarkovics Bandit, aki viszont kihozatja a szigetre a szeretőjét, Melittát, aki színésznő. Ezt a riválist, aki társadalmilag és műveltség tekintetében jóval alatta áll, Pirkó még elnézné szerelmi ábrándjai kedvéért. De amikor a szigetre kiköltöző Tarkovics a Párizsból visszatérő szépasszonyt, Waldnét, az anyját kezdi kerülgetni, és az újságíró által küldött rózsacsokrot a lány veszi át, pillanatnyi elkeseredésében kievez a Dunára, és a vízbe öli magát. A tragikus, hitelesen ábrázolt végkifejletet mintegy „megelőlegezi” a nyári árvíz leírása a Margitszigeten: a társaság egyik pillanatról a másikra rákényszerül arra, hogy bizalmát a védekező katonákba vetve pallókon járjon és csónakon közlekedjen. Mintha csak a fenyegető, egy kislány holtestét is magával sodró víz az idill törékenységére, fenyegetettségére figyelmeztetne, s szimbolikusan megelőlegezné a felnőttek által figyelemre sem méltatott, készülődő öngyilkosságot. Mennyiben tér el ez a remekbe sikerült kisregény a példaképnek tekintett Guy de Maupassant hasonló témájú műveitől, melyeket Molnár szívesen, eredetiben olvasott? A kérdés azért is fontos, mert Molnár darabjai is jelentősen különböznek a mintaként követett divatos francia „cselvígjátékoktól”, Eugene Labiche és Georges Feydeau, illetve utódaik, a ma már elfeledett bulvárszerzők műveitől, melyek szintén a szerelem, illetve a házasságtörés körül forognak. Nos, itt újra fel kell hívni a figyelmet a félúton lévő (bizonyos tekintetben befejezett, más vonatkozásban nyitott) asszimiláció problémájára a század elejei magyar társadalomban. Ez Molnárnál hihetetlen feszültséggel ruházza fel a férfiak és nők kapcsolatát, s a szó szoros értelmében lét vagy nemlét kérdésévé teszi, hogy egy szerelem egyoldalú-e, vagy viszonzott. Mivel a „szerelmi játszmák” tétje rendkívül nagy volt, egy család későbbi sorsát is meghatározta egy házasság, hihetetlen éleslátás, pszichológiai érzék fejlődött ki azokban, akik részt vettek a „korrobori-táncban”. Nem kis mértékben ez adott ösztönzést a pszichoanalízis kifejlődéséhez a XIX. század végi Bécsben, illetve járult hozzá a század eleji Budapest polgári színházának felvirágzásához. Hasonló intenzitású konfliktusok nem jelentek meg a francia vagy angol színpadokon, illetve irodalmi művekben, viszont nem véletlen, hogy Molnár darabjai kirobbanó sikert arattak Németországban vagy Ausztriában, illetve a megkésett polgári fejlődés gondjaival küzdő Olaszországban. DISZNÓTOR A LIPÓTVÁROSBAN Az asszimiláció mint téma és mint társadalmi jelenség viszonylag egyszerűnek tűnik, holott a lehető legbonyolultabb folyamat, mely napjainkban is — immár nem keresztény-zsidó viszonylatban, hanem a szekularizálódott európai többség és az iszlám kisebbség között - heves vitákat kavar, indulatokat gerjeszt." Megkülönböztetünk nyelvi, társadalmi, kulturális, érzelmi, és vallási asszimilációt, mely eltérő szinteken és érzelmekkel, és feszültségekkel súlyosan 88
