Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Szalai Anna: Báró görbe tükörben
páholy az Operában, nyaralás fürdőhelyeken társadalmi feladatkörök betöltése - jótékonysági szervezetek -, kötelező érdeklődés a kultúra és művészetek iránt - Berzsenyi báró saját újságot indít, lánya, Blanka népszínművet ír - töltik ki a család életét, és végső soron egyetlen célt szolgálnak, méltó partit találni Berzsenyi báró két lánya, Blanka és Elza számára. Ambrus Zoltán regényei először A Hétben jelentek meg,' a Berzsenyi család történetét fejezetenként, folytatásban közölte Kiss József lapja. A hetilapban való megjelenés miatt választotta-e Ambrus a dialógusformát, vagy a műben életre kelt figurák és világuk ábrázolásához a párbeszédet találta-e legkifejezőbbnek, nehéz volna eldönteni. Folyóiratközlésre igen kedvezőek a zárt fejezetek, minden folytatás külön egység, önálló tollrajz — Ambrus műfajjelölése szerint különálló történet. A regények folytatásokban való megjelentetése, a családtörténet egy-egy eseményre koncentráló önálló részlete növelhette az olvasónak azt az érzését, mely később, a regény kötetben való megjelenése alkalmával a kritikák visszatérő észrevétele: Ambrus az olvasó számára jól ismert világot mutat be, a Berzsenyi báró-féle lipótvárosi pénz- arisztokrácia típusa közöttük él, és egyre nagyobb teret hódít a közéletben és társasági körökben. Ambrus tollrajzainak aktualitása és újdonsága Budapest hirtelen változó, új színekkel gazdagodó társadalmi és társasági életének irodalmi megfogalmazása. A Berzsenyi-regények valósághűsége, hitelessége - a korabeli kritikák tanúsága szerint is - több síkon is megfigyelhető. Jellegzetes típusokat emel ki a főváros világából, a szereplők önbemutatása és önábrázolása — a dialógus nyújtotta lehetőséget kihasználva - azon a magyarba idegen elemeket keverő nyelven fogalmazódik meg, mely egy meghatározott réteg, a társadalomba vegyülő, de abban föloldódni nem tudó, gyökértelenné vált zsidóság sajátja. A szereplők közti dialógusok és a regényekről szóló kritikák is egyértelművé teszik, hogy a kikeresztelkedett, bárói rangra emelkedett családot a környezet változatlanul zsidónak tekinti.* A választott műfaj, a dialógusregény, híven kifejezi az Ambrus-művek mondandóját. Berzsenyiék élete a nyilvánosság színterein zajlik, a családtagok és a társasági környezet érintkezése párbeszédek köré szerveződik. A társadalmi elvárások irányítják a család belső életét, a külső eseményeket és magánéletükre gyakorolt hatását az egymás között folytatott beszélgetések fejezik ki legpontosabban. A drámaforma, a leírásokat nélkülöző párbeszédegységek, a szereplők között lezajló beszélgetések önmaguk és az adott helyzet belülről való bemutatása. A párbeszédforma lehetővé teszi, hogy a regényhősök közvetlenül kifejezzék véleményüket a körülöttük zajló és magánéletüket befolyásoló eseményekről. Ugyanakkor szimbolikus jelentősége is van a műfajválasztásnak. Az arisztokráciához fölemelkedő zsidó család a külvilággal fönntartott szakadatlan kapcsolattartással kívánja kialakítani társasági környezetét. A kapcsolattartás különböző színhelyeken való találkozások alkalmával folytatott beszélgetések sorozata. A párbeszédek egy jellegzetes társasági helyzetet is kifejeznek, a tartalmatlan csevegés, a félműveltség, a környezethez való nyelvi alkalmazkodás, a helyszínek állandó változása, a magánélet felsőbb körök szokásaihoz való igazodása a talajtalanságot, a sehova sem tartozást jelzik. 63
