Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Sturm László: A felföldi kisváros - két nyelven, négy tollal (befejező rész)
szembeállítjuk a faluval (elsősorban a nomád faluval), illetve a nagyvárossal. Míg a falu a természetnek csak igen szűk körét alakítja át, és így még alapvetően az adott környezet uralja, a kisváros ideális rendeltetése szerint tájjá alakítja környezetét, azaz létrehozza a közösség (és az ezen belül megvalósuló személyiség) harmóniáját adott környezetével. Nem szakad el a természettől, de azt képes viszonylag jelentős mértékben alakítani. A nagyvárosban viszont a lehetséges minimum körülire szorul a természet befolyása, itt már az ember alkotta, ún. másodlagos környezet uralkodik, legalábbis ez irányítja a mentalitást.* Ennek fényében kap jelentőséget, hogy az érintett novellák nagyrészében alig van természetleírás, illetve ezek a természet szenvedését mutatják be, vagy ha a természet mégis a maga szépségében áll elénk, a szereplők nem tudnak vele megfelelő viszonyt kialakítani. A kisváros tehát képtelen már betölteni hivatását, harmóniát teremteni. A természettel való viszony megváltozásából adódik, hogy a helyi színezet, a felvidékiség táji jellege is elhomályosul, néhány általános vonásra szűkül: a környék dombos-hegyes; a vízben gazdag tájra utal, hogy a városok patak partján vagy közelében terülnek el; a város egy főtér, illetve főutca köré szerveződik. Ezeknél sokkal hangsúlyosabb helyi színezetet jelent a magyar és a szlovák nyelv és nemzetiség keveredése. (Az ebből adódó elvi kérdések Sebőknél és Bohúnynál többször központi témává válnak, Jescnskynél csak alkalmilag jönnek elő, Loviknál csak igen közvetve történik rájuk utalás.) A többi nemzetiségből csak a cigányok (mint muzsikusok) és a zsidók tűnnek föl villanásnyira. Elmondható, hogy a kisváros mindegyik itt vizsgált író életművében jelentős téma, amely a kor lényegi kérdéseinek fölvetésére ad alkalmat, ezeket sajátos fénytörésbe állítja. Jegyzetek 9 „cifrovaná mizéria” Emo Bohúny: Zaprasené histórie. Pozsony, 1970. 404. o. Emo Bohúny: Porlepte históriák. Ford.: Boné András. Pozsony, 1948. 153. o. "JankoJesensky: Vőlegény. 174-175. o. |: Emo Bohúny: Zaprasené histórie. 18. o. 13 Uo. 9. 10. o.’ 14 Emo Bohúny: Porlepte históriák. 164. o. 15 Emo Bohúny: Zaprasené histórie. 11. o. Katona Piroska: Sebők Záginond. Kecskemét, 1939. 17. o. 17 Uo. 10. o. Ifl Schöpflin Aladár: Sebők Zsigmond. In: Sch. A.: Magyar írók. Bp., 1919. 184. o. 19 Sebők Zsigmond: Bajcsányi de eadevi. Bp., 1909. 242. o. Uo. 241. o. :i Uo. 248. o. :: Uo. 244-246. o. Uo. 274-275. o. :4 Sebők Zsigmond: Színfoltok, Bp., 1914. 308. o. Uo. 148. o. Uo. 144-5. o. : Uo. 142. o. :s Dana Krsáková: Obraz spolocsenského zsivota mestianskych vrstiev v slovenskej literature na konci 19. a zac55
