Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Körmendi Lajos: Kunhalom
fenyegette az öreget, amiért elrontja a gyereket, emelt hangon szidalmazta, a pokol kénköves tüzével riogatta élete párját, aki rezzenetlen arccal, egykedvűen üldögélt tovább. Amikor az asszony levegőt vett, megjegyezte.- Kisfiam, ha mégis választanál valakit, az lehetőleg néma legyen.- Néma?- Az.- Miért? A mama már az égieket kérlelte paprikás hangon, hogy büntessék meg ezt a vén csirkefogót, vessék alá válogatott kínzásoknak, s dühödt kitörése végén valósággal megátkozta a papát, aki továbbra is közömbösen üldögélt az asztal túloldalán, s fejével a mama felé intett.- Hát csak azért, mert az ilyen asszonynak a halála után a nyelvét külön kell agyonverni egy szívlapáttal! A csapatnak remekül ment a játék, különösen az egyik szénfekete hajú támadó volt elemében. Mint hétről hétre mindig, most is magára öltötte a csapat mezét, s közben kedélyesen dúdolta, hogy „Sej-haj, Rozi...”. Aztán a nézők ovációja közepette kifutottak a pályára, s elkezdődött a meccs. A szénfekete hajú támadó, mint máskor is, megrázta magát, és máris vezetett a csapat. Közben természetesen dudorászta, hogy „Sej-haj, Rozi...”. A félidőben ült a verejtékszagú öltözőben, dudorászott, hallgatta az edzőt, aki elégedetten magyarázott. Semmi oka nem volt az idegeskedésre, így mindenkit meglepett, amikor ingerülten ráförmedt a szénfekete hajú támadóra.- Soha többé ne énekeld ezt a Rozit, mert kiteszem a szűröd! A csatár csak árnyéka volt önmagának a második a félidőben. Lézengett a pályán, rosszkedvűen ténfergett az ellenfél térfelén, de már semmi veszélyt nem jelentett, elpattantak tőle a labdák. Még az is megesett vele, hogy lyukat rúgott. Kikaptak. A következő mérkőzésen folytatódott a csapat vesszőfutása. A szénfekete hajú támadó még az első félidőben cserét kért, beballagott az öltözőbe, lezuhanyozott, magára húzta az utcai ruháját, s elment. A csapat csak vergődött, a fiúk sorozatban vereséggel vonultak le a pályáról. Az edzőnek főtt a feje. Fel-alá mászkált az öltözőben, s azon töprengett, hogyan pótolhatná szénfekete hajú csatárát, aki elhagyta a csapatot. Észre sem vette, hogy a nagy morfondírozás közben dúdolni kezdett.- Sej-haj, Rozi... A csapat tapsolt. A következő meccsre kicsalták a mogorva támadót. Ahogy belépett a kapun, a hangszórók harsogni kezdték, hogy „Sej-haj, Rozi...” A csatár arca felderült. Tudták, most győzni fognak. Amint belépett az ajtón, az asszony panaszkodni kezdett, hogy milyen éhes, hogy egy Dunántúlról ide költözött fiatal házaspárt kell segítenie, ma például az ifjú férj kérte, mutassa meg, hol van a patika.- Aszpirint akart venni.- Megmutattad? - kérdezte a férje. A feleség bólintott, de hozzáfűzte, annyira eltelt az idő, hogy már nem volt ideje ebédelni, úgyhogy rettenetesen éhes. 32
