Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Zelma zápszínháza
tyúk felcsináltatta magát valami Rheingold nevű nyámnyila pojácával, aztán kivágta a szerencsétlent, mint a használt kotont. „Hülyeapádat” csak olyankor rendeli magához raportra, ha sürgősen pénz kell neki, meg akar szereltetni valamit, vagy Lénát nincs hova pöckölnie. Hülyeapád azonnal rohan hozzá árkon-bokron át, alázatos, mint egy muzsik, bármire hajlandó, csak hogy együtt lehessen a gyerekével tíz percekre, félórákra, és ilyenkor eszelősen boldog, nemhogy megfojtaná Zelmát, aki üti a kislányukat, ahol éri, két marokkal tépdesi a haját, a sodrófa állandóan ott a keze ügyében. Mintha Léna csak valami francos Barbie-baba volna, Zelma összevissza eteti és öltözteti, és szanaszét hajigálja. Egy hernyóölő darázs jobban gondoskodik az ivadékai ellátásáról és védelméről, mint Zelma a saját gyereke mindennapi szükségleteiről. Igaz, a lakótelepi territórium, melyet anya és leánya szállásként foglal el, „nembeli életre” - lélek és szellem üdülésére vagy épülésére, vidám kedvtelésekre, netán zavartalan szerelmeskedésre - rettentően alkalmatlan. Mihelyt kettesben marad a gyerekével, dühöngő őrültté válik. Valami sátáni gyűlölet-központból szünet nélkül sugárzott távparancsot teljesít: „Ölj!” - és Zelma öl, szóval, tettel, nézéssel, gesztussal, testtartással, gondolattal, hallgatással. Léna hiába van egyfolytában résen, anyja hangulatváltozásait nem tudja kiszámítani. Zelma lírai megenyhülései vulkanikus kitöréseinél is félelmetesebbek. Éjjel-nappal, lélegzetvételnyi szünet nélkül irányítani próbálja a kislány minden lépését. Nincs nap csetepaté nélkül. Minden bolha elefánttá nő, és ádáz veszekedéseket szít. Léna életének pürrhoszi kis boldogságai olyankor csurrannak-cseppennek, amikor elutazik az anyja, de Zelma mindig Léna nyakán tartja a lasszót, bunkofonon akármikor ráröffenhet. A gyereket persze nem adja oda az apjához, mert akkor nem fejhetné tovább Llülyeapádat, gyerektartásra meg pláne nem akarna kiperkálni egy rojtos buznyákot se. ZELMA A RONGYEMBEREK LEGHITVÁNYABBIKA A LEGÓCSKÁBB RIPACS AMERIKA ÉS EURÓPA LEGZÜLLÖTTEBB CSEHÓIBAN ELSZENVEDETT CSÚFOS BUKÁSAI UTÁN SZÍNHÁZUNKBAN SOHA NEM FOG FELLÉPNI BELÉPŐJEGYEK SEHOL SEM KAPHATÓK KÉRJÜK A KÖZÖNSÉGET TÁVOLMARADÁSRA Rettenetes hétvégék. A fertelem húsvétjai, mérgezett születésnapok, vérfagyasztó karácsonyok. Léna tudja, hogy kétszer is születhetett volna kishúga, de méhkaparékocska lett belőlük; lám, a hugicák jól jártak. Nem reméli, hogy az erőszak valaha is véget érhet, erőszak nélküli világról nem is álmodik. Zelma kórboncnoki aprólékossággal gyilkolássza: betegségekre, gyalázkodásra, bizalmatlanságra, gyanakvó kuporiságra, sunyi gyűlölködésre neveli. Ösztönösségét belefojtja, sőt bünteti; ténfergésre, unatkozásra szoktatja. Hordja a köveket a jövő gúlájához.
