Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Zelma zápszínháza

Zelma nemhogy megszülte s egyéves korukig kiadósán szoptatta volna Léna hugicáit, aztán eladta volna őket primőr csemegének, országló uraink asz­talára! Nincs a zsenge, egészséges, jól ápolt, egyéves kisded húsánál (erről híres a magyar konyha) ízletesebb, táplálóbb és hasznosabb étel, akár pörköltnek, akár nyárson vagy grillsütőben sütve, akár pedig bográcsban főve, ám remekül beválik tokánynak vagy ragunak is. Mielőtt piacra dobja a húsukat, meg is nyúzhatta volna őket. A kellően megmunkált gyermekbőrből csodálatos női kesztyűket és finom nyári csizmákat lehet készíteni. Az anyagi nyereségen felül megszabadult volna gyermekei eltartásának terhétől, kivált pedig a magzatgyilkosság karmájától. Ha megkérdeznék Lénától: nem tartaná-e nagy- nagy boldogságnak, ha egyéves korában anyja eladta volna élelemnek, s ezzel elkerülhette volna a rá zúduló szerencsétlenségek szakadatlan áradatát, ugyan mit felelne? Csörtetés, majd Zelma öblös belebődülése a kagylóba: - NA? - Alighanem sósavat, kígyónyálat vagy patkánymérget reggelizett. - Szeretlek, Zelma - mondanám, de belém fojtja a szót: - PONT MOST KELL ZAVARNOD, AMIKOR A VÉCÉKAGYLÓT SÚROLOM? Nyilván ma is kitört rajta a téboly: megint hozzácsapdosta Léna fejét a vécékagylóhoz, és (hipermarketben vásárolt akciós vértörlő szivaccsal) most takarítja el a vérnyomokat. A kagyló széléről nagy műgonddal lekaparja az agyvelőt, pirítósra keni, meghinti sóval, borssal, paprikával, fokhagymazúza­lékkal, és megeszi. (A gyerekvelős pirítós a világhírű magyar konyha Vlagyi­vosztoktól az Alpha Centauriig keresett ínyencfalatja.) Léna beleszokott, hogy anyja folyvást velőtleníti az agyát. Ugyan már, egy kis agyvelővesztés: bagatell, több is veszett Mohácsnál! (Az Aljasság Világtörténetének nyitó oldalára való zelmai mondat: „Az én kölköm, úgy baszom el, ahogy akarom.”) Szűkagyúság és brutalitás, aljasság és alantasság, elvetemültség és káosz. Megáll bennem az ütő, minden erőm elapad. Ez is olyan deszkamellű, szőrös kan nő, amilyet a cigány asszony jósolt nekem. Démoni nimfa, aki magánál kétszer vagy többször idősebb férfiakat, őrülteket és végzetesen biískomor művészeket igéz meg és ráncigái pusztulásba. Ha emberibb hangra vágyom, talán egy kajmánt vagy dögkeselyűt kéne felhívnom inkább. édes terhem könnnyűségem végtelenem öröklétem úgy szeretlek ahogy vagy dóré és nyers és komisz és ripők mindenségnek mégis makulátlan tükre tökéletes egész foglalata egyszerűségnek teljességnek végső harmóniának 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom