Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Zelma zápszínháza
Hangodban fürdenék Messzeségek kuncogását hallom Csókolnálak Ajkam szétszakítja arcomat Kérges tenyerekből Elő-előragyogsz Látni szeretnélek Szemem lehunyom Botorkálok Halántéktól halántékig Hol vagy És tágra nyílt szívvel, határtalan jó kedvvel máris útnak indul. Egyetlen pillanatig sem firtatja, miért kell utat vágnia a hegyen át, azon sem tépelődik, hogyan lásson munkához. Nem aggasztja, mennyi időbe telik, míg végére jár a dolognak, de még az sem, ha netán kudarcot vall. A sűrű erdó' borította hegy lábához megy, és csákányával hasogatni kezdi a sziklákat. »Mennyivel egyszerűbben teljesülhetnének a sikeres párzás etológiái kívánalmai, ha nem ilyen csajbókos eszű kis luvnyákkal kéne időtlen időkig vacakolni, hanem medve, bölény, búbosvöcsök, krokodil, vág)' akár tintahal lehetne az ember! Szaporán és könnyedén kerítene magának egy alkalmas ivari partnert, akiben éppen buzog az üzekedési hajlandóság, aztán már csak a kiszemelt partner színlelt tartózkodását, no meg a tessék-lássék harciasságát kellene legyőznie, és máris semmi akadálya a szerelem beteljesülésén ek.« A nevemet mondja minden csákányütéskor. Minden ütésének akkora az ereje, mintha egyszerre száz csákánnyal sújtana a sziklákra. Alig kezdi el a munkát, néhány nap múlva máris a végéhez közeledik. Egy regimentre való munkásnak is évekig tartana, amit Istóknak pár nap alatt sikerül elvégeznie. »Hát ezt a csalit jól bekaptam. Akár eg)' falánk harcsa. Az Isten olyankor szokott ilyen szivárványos színekben játszó, izgiri-bizgiri kis snecikét tűzni a horgára csalinak, ha valami elvetemült ragadozót, valami megátalkodott bűnöst akar kikeríteni magának.« Mióta megismertem Istókot, a lovag minden közeledését elhárítom. - Másvalaki szerelmét teszem most próbára. Amíg ki nem derül az igazság, nem gondolhatok esküvőre. Rheingold lovag emberei messziről figyelik Istókot. Jelentik uruknak, hogy Istók hamarabb elkészül a rábízott munkával, mint ők a kanálissal. A lovagot roppantul megrémíti a hír. Kiteheti a lelkét, a szívemet mégsem ő, hanem Istók fogja elnyerni! Midőn a lovag megosztja aggodalmait a bizalmasaival, egyikük azt tanácsolja: - Nagyuram, te fényességes, nemes lovag vagy, Istók meg csak egy senkiházi építőmunkás. Miként vetélkedhetne a sassal a vakond? Ha kívánod, nagyuram, nyomban indulok, és végzek vele. 5
