Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Alexa Károly: Könyvről könyvre - Tolvaly Ferenc: El Camino - Az Út
derül ki talán a legtöbb. Eszerint a gulyás, a felsál, a sztrapacska számít átlagos - vendéglői - ételnek, amihez képest a káposzta és a krumpli fogyasztása a szegényesség jele („De a szülők csupán arra kíváncsiak: [...] ’Nem kell-e majd a lányomnak káposztán meg krumplin tengődnie?”8). Az italok közül a sör és a bor a megszokott, a pezsgő előkelőnek számít. A szórakozási formáknak megvan a maguk koreográfiája. A férfiak a kávéházakban, a kaszinókban gyűlnek össze, esetleg „legénymurit” tartanak (Szakítás). Ilyenkor az ivászaton kívül a kártya, a sakk, a biliárd jelent szórakozást. A férfiak és nők közös időtöltésének többféle formája van. A különböző bálokon elmaradhatatlan a tánc (csárdás, keringő, francianégyes) és a cigányzene. A házi összejöveteleken is jellemző a tánc, a zenét azonban itt a zongora szolgáltatja, illetve a társasjáték is gyakori (Szakítás). A boldogtalan című elbeszélés tartalmazza talán az összes fontos témát, amelyek körül a kisvárosi élet és társalgás forog. Ezek a nagynénik kapcsán merülnek föl: az egyik az ügyes társasági érintkezést várja el, a másik a (felszínes) irodalmi tájékozottságot, a harmadik fő szempontja a takarékosság, a negyediké az egészség. És van még két dolog, amely mindannyiuk szerint fontos: a jó parti és a karrier. Ezek a többi elbeszélésben is irányító szerepet játszanak. Az egészség például a Napfürdő, a jó parti pedig a Zuzka férjhez megy kiinduló témája. Folytatjuk 1 A szakirodalom erre hármójuk esetében hangsúlyozottan kitér, de Jesensky műveit és életrajzát ismerve nála is biztosra vehetjük a magyar író ismeretét. Érdemes néhány véleményt felidézni. „Sebők Zsig- mondot mint Mikszáth tanítványát szokták emlegetni. Az is. Talán közelebb állt Mikszáthhoz, mint a korából valók bármelyike: egy ideig mellette újságíróskodott Szegeden, ahova ő is idegenből került, s érdeklődve, kicsit a Mikszáth szemén át nézte a szegedi nép életét. A népies iránti érdeklődését megtartotta akkor is, mikor Mikszáth érdeklődése már más szférák felé fordult, s a magyar paraszt rajzának néhány tipikus vonása, melyet Mikszáth vett először észre s melyet tőle tanult mindenki, megismerszik Sebők paraszt genre-képein is. Néha egy-egy fordulat, egy-egy elmés közbevetés is emlékeztet a mai Sebők írásában a Jó palócok [...] szerzőjére. [...] Ezt a Mikszáth-hatást azonban, melyen keresztülment csaknem mindenki a közvetlenül Mikszáth után jött generációból, Sebők teljesen kiforrta” (Schöpflin Aladár: Sebők Zsigmond. In: Sch.A.: Magyar írók. Bp., 1919. 180. o.) „Pályájának irányát egy nagy barátság döntötte el: Mikszáth Kálmáné. [...] Nem csoda hát, ha Sebők annyi hálás szeretettel kísérte az élő mestert, s annyi kegyelettel volt a halott iránt. Úgy látszik, titkos tervei közé tartozott, hogy szép könyvben fogja megrajzolni mesterének kedves alakját. Sajnos, e könyvből csak egy-két fejezet készült el, ezek azonban a Mikszáth-irodalom javatermése közé tartoznak.” (Rubinyi Mózes: Sebők Zsigmond. In: R.M.: Emlékezések és tanulmányok. Bp., 1962. 142. 144. o.) „Lövik ezt a világot csupaszív romantikával, Mikszáthra emlékeztető egészséges derűvel támasztotta fel, hasonlóképpen a selmeci diákéletet és a mesebeli sárosi farsangos teleket is korábbi regényében (A leányvári boszorkány). [...] Kétségtelenül, Mikszáth erősen hatott a kezdő Lovikra. Később ez a jótékony hatás egészen megszűnt, a fejlődő író eleven művészi ösztöne és szigorú önkritikája szerencsésen átsegítette ezen a stádiumon.” (Vass László: Lövik Károly. In: Ködlovagok. Bp., é.n., szerk.: Thurzó Gábor.) „Mikszáth az anekdotikus irodalom mestere volt, Bohúny csodálta őt, lefordította néhány művét (pl. a Beszterce ostromát 1949- ben, ez a regény ihlette A vár úrncrje című humoreszkjét). Mikszáth hatása észrevehető Bohúny humoreszkjein. O is a ’szájával írt’” 0uraj Spitzer: O Bohunovi a jeho zaprásenych histo'riách (Bohúnyról és az ő porlepte históriáiról). In: Emo Bohúny: Zaprásené histórie. Pozsony, 1970. 481. o.) ; Milos Tomcsík: Malomestské rozprávky Janka Jesenskébo. In: Jankó Jesensky: Malomestské rozprávky. Liptószentmiklós, 1996. 'JankóJesensky: Vőlegény. Ford.: Soós István. Pozsony, 1959. 58. o. 4 Uo. 63. o. ’ Uo. 58. o. 6 Jankó Jesensky: Kisváros. Ford.: Tarjám Andor. Pozsony, 1953. 63. o. 7 Dana Krsáková: Jankó Jesensky - predstavitel slovenskej literámej moderny. Slovenská literatúra 2001/2. 8 Jankó Jesensky: Vőlegény. 94. o. 90
