Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Sturm László: A felföldi kisváros - két nyelven, négy tollal
tudatosan játszik szerepet, a megtévesztés szándékával. Az órásmester szé- gyenli társadalmi pozícióját, ezért doktornak adja ki magát egy bálon (A doktor úr). Rafikáné a pletykák ellenőrzése és „barátnői” lejáratása kedvéért ala- koskodik; a nagyvárosból kisvárosba került ügyvédjelölt mindent megtesz, hogy érdekes embernek tűnjön (Majmok). A boldogtalan című elbeszélés hőse négy nagynénje eltérő elvárásainak akar megfelelni, ezért mindegyiküknél másképp viselkedik. A szerelem, szava Csurínja pedig önmagát csapja be pózolásával: „Igen, igen - gondolta magában Csurín, miközben nagy léptekkel rótta a szobát. - Eh, mit, fütyülök rá! - Vékony, magas hangon fütyülni kezdte a generálmarsot. - Ha nagyon lesújtott volna ez a hír, bizonyára nem fütyö- résznék..A pózok elsősorban irodalmi mintákat követnek. Ez a Majmok ban a legegyértelműbb, de Rafikáné lányát is így írja le az elbeszélő: „Éppen olyan, mint amilyeneket manapság a szerelmes regények illusztrációin láthatunk”6. Később természetesen kiderül, hogy a lány világképét valóban ilyen szerelmes regények alakították ki. A szerepjátszás azonban mindig megbukik. Csurínnak, ha nem is minden külső segítség nélkül, de sikerül saját erejéből kilépni önsorsrontó modorosságából. A többieket általában a környezetük józanítja ki. A „doktor urat” az őt felismerő ifjak durva tréfája leckézteti meg (bár itt is humorba oldódik a cselekmény), Rafikáné intrikái nem tudják lejárami a szerelmesek kapcsolatát, az ő lányát azonban megszöktetik, a Majmok-beli ügyvédjelölt hencegését a rajta átlátó ifjak leplezik le. Érdekes A boldogtalanban, hogy a főszereplőn úgy próbál segíteni ismerőse, hogy felhasználja a kisvárosi emberek kiszámítható, mechanikus viselkedését: a nagynénik által erőltetett menyasszonyjelölteket az ismert pletykafészkek révén hozza hírbe. Jesenskynél tehát mindig visszaüt a természet megtagadása, ebből azonban nem pusztulás következik, hanem a rend helyreállása, ha csak a maga kisszerű keretei között is. A szerepjátszásra mint központi témára Jesensky műveiben már a korábbi szakirodalom is felhívta a figyelmet. Például legutóbb Dana Krsaková, aki összefoglaló tanulmányában úgy látja, hogy a maszk, a szerepjátszás az igazi érzelmek letagadásából, illetve az érzelmi ürességből, vagyis a személyiség hasadtságából következik. Ez a belső kettősség érzelem és értelem ellentéteként is felfogható, ahol az értelem a haszonelvű társadalmat szolgálja, és ennek rendeli alá az emberi teljességet. Ezt a belsővé vált, megnyomorító társadalmi elvárást elsősorban a szerelem tudja fölrobbantani. Az álarcviselés kommunikációs problémákhoz is vezet, aminek egyik megnyilvánulási módja például a párbeszédek klisészerűsége. A tanulmány szerzője végül arra is utal, hogy a természet mint ellenvilág tűnik fel a társadalommal szemben. Mindez, úgy gondolom, részben alátámasztja, részben kiegészíti eddigi fejtegetéseimet. A szerelem szabadító erejére példa az általam vizsgált elbeszélések közül A boldogtalan, A szerelem szava, a Rafikáné-, a Szakítás viszont épp az érme másik oldaláról, a kiüresedett szerelemmel való szembenézésről szól, amely azonban szintén a társadalmi konvenciókkal való szembefordulást feltételezi. A kommunikációs zavarok pedig a féligazságokon alapuló pletyka alapvető szerepében is megmutatkoznak. A pletyka fényt vet a kisvárosi világ zártságára és fojtogató kisszerűségére is. Az étkezések lefolyását általában nem részletezi a szerző. A boldogtalanból 89
