Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Sturm László: A felföldi kisváros - két nyelven, négy tollal
Ennek számos evidens oka van: az ő pályája nyúlt a leghosszabbra, illetve ifjúkori - meghatározó - élményei szinte kizárólag ehhez a környezethez kötötték. Nyilvánvaló azonban, hogy a téma gyakoriságát egy jelentős alkotó esetében az életmű belső logikája is kell, hogy indokolja. A városi helyszín iránti vonzódás okát Milos Tomcsík az író modernizmusában látja2. A nagy realisták (például Kukucsín, Gregor-Tajovsky) elsősorban a szlovák falura figyeltek, részben ennek ellenhatása, hogy a kibontakozó modernizmus, és mint annak egyik meghatározó alakja, Jesensky is, a városban látja azt a helyszínt, ahol a civilizációs változások leginkább megmutatkoznak. Első, 1913-ban megjelent elbeszéléskötetének is az árulkodó Kisvárosi elbeszélések címet adta. A szerző tizenhét elbeszélését vizsgáltam meg (az említett kötet tíz novelláját, valamint a Szakítást, a Francia négyest, az Álarcosbált, A szerelem szavát, A boldogtalant, a Majmokat és a Ráfi kánét). Mivel a többiekéhez képest messze ez a legbővebb anyag, és mivel - a későbbi következtetéseket előlegezve - számos olyan jellegzetességet mutat, melyek a másik három író műveiben is jelen vannak, érdemes a leltárszerűség unalmát is vállalva számba venni néhány vonásukat. A kisvárosnak mint földrajzi fogalomnak, illetve életvilágnak meghatározóiként a terek, utcák, illetve a magánházak, otthonok mellett a következő épületek, illetve helyek tűnnek föl: a templom, a kaszinó, a kávéház, az (általában ügyvédi) iroda, a hivatal, a posta, a malom, a temető, a bank, a vendéglő, a kocsma, az iskola, a gyár, a téglaégető, a fogadó, a szálloda, a színház, a villamosmegálló, a vasútállomás, a különböző üzletek, az órás-, illetve a kovácsműhely és a községi kút. Nem egyenlő súllyal vesznek részt ezek a helyszínek a cselekményben. Van, amelyik csak a szereplők beszélgetésében tűnik föl vagy valamelyik szereplő foglalkozása idézi meg. Fontosabb, az események nagyrészének a lejátszódását lehetővé tevő helyszínnek elsősorban a kávéház (és a hasonló funkciójú vendéglő, fogadó), a kaszinó, a hivatal (illetve iroda), a közterek és az otthonok tekinthetőek, valamint azok a társas rendezvények (bálok, hangversenyek, műkedvelő színi előadások), amelyek helyszíne sokszor meghatározatlan. A kávéház, a kaszinó és a különböző hivatalok és munkahelyek - néhány üzlet és a posta kivételével - a férfiak területének számítanak, a nők területe mindenekelőtt az otthon. A két nem ismerkedésére elsősorban a bálok, előadások, estélyek adnak alkalmat. Az ismeretségek ápolásában fontos szerepet kap a házi szalon, ahol az otthoniak a látogatókat fogadják. A közterek közül kiemelkedő jelentőséget kap a főtér, illetve főutca és a promenád (ez egybe is eshet az előzővel). Néhány elbeszélésben a fő helyszín nem maga a város, hanem a körülötte lévő természet. A városi mentalitás egy-egy jellegzetessége mutatkozik meg azonban ezekben a művekben is. A Napfürdő és a Kísértet mindenesetre kiválik a többi novella közül a természetleírás nagy terjedelmével. A Szerencse és szerencsétlenség pedig úgy mutatja be a várost, mint ami pénzével leigázhatja a falut, amely azonban némi ravaszkodással és szerencsével néha mégis képes kibújni a szorításból, ha többre nem is. A foglalkozások és munkakörök közül a következők fordulnak elő: hivatalnok, postás, postamester, órás, kovács, újságíró, könyvkereskedő, cseléd, ügyvéd, jegyző, bíró, albíró, írnok, hajdú, orvos, állatorvos, hólapátoló, katonatiszt, boltosnő, szatócs, tanító, vasutas, állomásfőnök, katonatiszt, 87
