Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Balogh Péter: A "boldog békeidők" városa
borig (1909), többnyire közadakozásból, hosszabb átfutási idővel. A szerző más szobortervekről is említést tesz, s szót ejt a kutakról is. Lehangoló oldalai a könyvnek azok, amelyeken a volt főépítész a városépítés áldozatairól szól. A „rombolva építés” akkor is, ma is a fejlődés „természetes” velejárója volt - sajnálatunk csak a mai szemléletünkből fakad - írja. Bontani kellett a Király utca megnyitásakor, a Széli Kálmán utca kiépítésénél, a Gothard-ház vagy a Szombathelyi Általános Takarékpénztár építésénél s másutt is. Sajnos ilyenkor sokszor középkori vagy barokk házak semmisültek meg. A mai értelembe vett műemlékvédelemről nem lehetett ekkor még beszélni, védelem legfeljebb a római emlékeknek járt. A homlokzatokat is a kor ízlésének megfelelően alakították át, amint erről a ferences templom vagy a megyeháza tanúskodik. A változtatás szinte folyamatos, az eklektikus és szecessziós, gazdag díszítésű homlokzatok az I. világháború után sorra átalakulnak, simává, jellegtelenné válnak, miként a Herczeg Szálló, a MÁV Uzletvezetőség, a Szombathelyi Általános Takarékpénztár vagy az Elektromos Művek Székházának példája mutatja. A jelenség ma is tetten érhető a helyi védelem ellenére (Id. Szinyei M. P. u. 12., Vörösmarty u. 15., a Techet-ház, Kossuth L. u. 4.). A korszak Szombathelyen mutatkozó stílusirányzatairól elsősorban a homlokzatok alapján szól, óvatosan használva a besorolásokat. A romantika-histo- rizmus-szecesszió vonulatának jegyeit igyekszik néhány jellegzetes épületen megragadni, már amennyire ez a megmaradt tervek, régi fényképek és a még ma is létező épületek alapján lehetséges. A romantika épületeit a Bagolyvár, a Petőfi u. 31. (Hetyei-ház), a már csak fényképről ismerhető, lebontott Fő téri Borsits-ház képviseli, de a stílus cizelláltabb épületeit is - Fő tér 1., Hollán E. u. 13., Fő tér 39. - idesorolja. Sokat foglalkozik a szecesszió emlékeivel, amelyekből felismerhetően mára kevés maradt, és igazi szerencse, hogy Weiss Oscar Király u. 14. sz. alatti épületének homlokzati terve és fényképe fellelhető volt, s az avatottabbak számára is újdonságként hat. Rauscher szecessziós szellemű épületeit viszont itt kellett volna bemutatni, hogy a német-osztrák hatású formakincs útja jól követhető legyen. Aránytalanul kevés helyet szentel a historizmus - (eklektika) stílusjegyeinek érdemi bemutatására, pedig ebben gazdagabb, a szerzőikre és a stílusra jellemzőbb homlokzatokat lehetett volna felsorakoztatni. Elég, ha Wälder Alajos Thököly u. 34. sz. (Geist-ház), Rauscher Miksa Kőszegi u. 23. sz. (Széli Ödön háza), Széchenyi u. 2. sz. (premontrei rendház), 3. sz. (Kikakker-ház) épületeit vagy Flauszmann megyeházra adott tervváltozatait említem, de Szabovics Ottó házai is ide kívánkoznak. Ismert, hogy az eklektika és a szecesszió is igen gazdag volt a részletekben, ezért célszerű lett volna a képek közé egy-egy jellegzetes nyíláskeretet, párkányrészletet vagy rácsot beiktatni fényképpel vagy grafikusan, még akkor is, ha nálunk csak „vakolatarchitektúrára” futotta. Kár, hogy egyetlen szép kapuzat sem kapott helyet a képek közt. A kötet talán legértékesebb része az alkotókról szóló IX. és XI. fejezet, amelyekben megismerkedhetünk a korszak itt vagy ide dolgozó építészeivel és építőmestereivel, akik hol tervezőként, hol vállalkozóként jelennek meg. Bemutatásuk szociográfiai szempontból is rendkívül érdekes, egyben jól nyomon követhető a szombathelyi műszaki értelmiség kialakulása. A legtöbb 78
