Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Kiss Gy. Csaba: Elzbieta Cygielska, Bohumil Doležal, Antoni Kroh
Antoni Kroh Ott áll velem szemben az újszandeci várfal egyik megmaradt darabjánál, és széles kedvvel magyarázta a kamerának jellegzetes, kissé reszelős hangján, hogy egyszer rövid időre egészen idáig tartott Magyarország. Itt volt a Magyar Királyság legészakibb nyúlványa. Amikor Mária Terézia csapatai 1770-ben bevonultak az évszázadok óta lengyel fönnhatóság alatt élő szepességi városokba, egy lendülettel ezt a beszkidi vidéket is elfoglalták, s csak két évvel később rendezték el a terület státusát, Lengyelország első fölosztásával. Amikor azután az új Habsburg-tartomány, Galícia részévé vált. Antoni Kroh volt az interjúalany, akit a lengyel-magyar határvidék múltjáról faggattunk a Duna Televízió sorozata számára. Szülőföldjén kerestük föl: hűen a hagyományokhoz a hűtlen Dunajec folyót követtük észak felé, át a Kárpátokon, s úgy jutottunk el a megbeszélt randevú helyére, az egykori határ közvetlen túloldalára, Oszandecre, Szent Kinga városába. A főtéri kávéházban várt bennünket lengyel barátunk, akit nehéz volna két-három szóval bemutatni. Föltehetően a képernyőn sem látszott történésznek, egyetemi tanárnak; inkább művészfélének vagy akár kisvárosi mesterembernek gondolhatták, akin jobban áll a sportos öltözet, a pullover és a farmer, mint a zakó és a nyakkendő. Szálas termetű, igazi góral típus, hanghordozása is a beszkidi lengyel hegylakókra emlékeztet. Pedig amúgy tudós ember, a határvidékek kitűnő ismerője. Rengeteget tud a lengyel-szlovák kárpáti világról, népi kultúrájáról, történelméről, tegnapi és mai szokásairól. Végzettsége szerint etnográfus, szakmája szerint muzeológus, de ezzel keveset mondtam róla; hiszen a szlovák és a cseh kultúrának, a kapcsolatoknak szintén kitűnő ismerője. Nem egy könyvet fordított ezekről a nyelvekről lengyelre, ám a fordítás nála több, mint a szöveg átültetése, valójában a kultúrák között közvetít. Régen, még valamikor a hetvenes évek végén hallottam először róla Varsóban, Engelmayer Ákostól, aki évfolyamtársa volt az egyetemen. Tudod, van egy eredeti fickó, feliben-harmadában góral származású, s akárcsak Te, nagy barátja a Svejknek. Igen Antoni Kroh kapcsán így kell beszélni Hasek regényéről. A Svejk. Az a cseh könyv, az egyetlen a maga nemében, amelyet Lengyelországban oly sokan olvastak. Akárcsak nálunk. Bár Magyarországon tapasztalatom szerint az utóbbi időben nem annyira mindennapos szellemi kenyere az ifjabb nemzedéknek, mint a mi időnkben, amikor néha még azon is versengtünk, ki tudja folytatni a derék katona egyik vagy másik szóban fölidézett kalandját. Az bizonyára nem véletlen, hogy ez a híres cseh regény kultusza szülőhazáján kívül legjobban a lengyeleknél és a magyaroknál virág69
