Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Géczi János: Rózsák és rózsajelképek az antik szerelmi regényekben
mindhárom beavatása a 11. napon bekövetkezzék). Az elbeszélt történet a lukianoszi változathoz képest kevésbé borsos, ugyanakkor kalandosabb, és az új betéttörténetek révén, amelyek értelmezik az alapul szolgáló eseményt, terjedelmesebb is. Az apuleiusi mesék, boszorkányos epizódok, novellák, amelyek történetmondást lassító módon beékelődtek a rettenetes históriába, képezzék bár részét a főhó's sorsának vagy sem, kitágították a regény értelmezésének terét. Az állati, durva, csupán földies életet képviselő szamárléttel szemben az éteri-szellemi-isteni megvalósulás lehetőségét állítja a központi helyzetbe került Amor és Psyche népköltészetből származó meséje. Lucius beavatása a misztériumokba lépésről lépésre történt. A testi s a vele szembeállított lelki és átszellemült létezés hangsúlyozása Apuleius neoplatonista szemléletére vall, így a szamártörténet a lélek megtisztulásának elbeszélése is - amelyben a rózsa kínálja az értéktelen léttől történő megszabadulást s az értékesbe felemelkedést. A mű fő szála, a végkifejletet kivéve, szinte teljesen azonos a Lukianosznak tulajdonított novelláéval. A thesszaliai Hypatába érkező, a varázslatok iránt érdeklődő Lucius a család ismerősénél szállt meg, akinek a feleségéről hamarosan kiderül, hogy boszorkány. Fotist, a szolgálólányt hősünk a mágikus praktikák iránti kíváncsiságból, szexuális erejét fondorlatos módon kihasználva, elcsábítja, így szemtanúja lehet az úrnő bagollyá változásának. Lucius, vélhetően kéjsóvárgása eredményeként, nagy dorongú szamárrá változik, s ezzel kezdetét veszi különleges és kalandos állatsorsa. Rablók teherhordójává válik, kíméletlen gazdák között hányja-veti a sors, végül megismerkedik a képmutató vallásossággal, a Kybelét hívő papok szemforgató életével. Nemegyszer alig tudja elkerülni a halált. Gazdája, legyen bár molnár, kertész, katona, szakács vagy cukrász, testi szükségleteinek élő állatként bánt vele, s ha néha-néha alkalma volt a megváltó rózsához hozzáférkőznie, különböző megfontolásokból nem ehette, vagy kiderült, hogy illúzióba ringatta magát. Beleszeretett egy asszony, s az emberrel való szerelmeskedés híre miatt cirkuszban akarták mutogatni. A nyilvános aktus elől azonban elmenekült, s egy tengerpartra vetődött. Álmában találkozott Isisszel - s a 11. fejezet már alaposan különbözik az alaptörténettől -, akinek jóslata alapján képes volt rátalálni a sóvárogva keresett, átváltozáshoz szükséges virágra. Az Isis-kultusz beavatottjaként az Osiris-kultuszig jut el, s végül, a harmadik beavatása révén, a vallás elöljárójává emelkedett. Ha Lukianosz és Apuleius szamártörténeteinek rózsaképeit összevetjük, néhány elmozdulásra figyelhetünk fel, amelyek a főszál eseménytörténetéhez nem, de eszméje belátásához igencsak hozzátartozó betétekhez kapcsolódnak. A virág szín megjelölőjeként tűnt fel számos alkalommal: először a győzelem istennőjének szobrát láttatta vele Lucius. A kegytárgyon magától értetődően természetes a szellemi piros szín. Az első sorsfordító szituáció a két szövegben azonos. Lucius és Fotis szeretkezésre készülnek. Éppen hogy lefeküdtem, s íme - miután asszonyát lefektette -, már jött is Fotisom, mosolygósán, egész nyaláb rózsaszállal s rózsakoszorúval az ölében. Szenvedélyesen 28
