Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Géczi János: Rózsák és rózsajelképek az antik szerelmi regényekben
összecsókolt, koszorúval övezett, rózsával telehintett, aztán fölkapta az egyik poharat, állott vizet öntött hozzás innom adott.... már alaposmi eláztam ... Fotis nem váratott magára: nagy sebbel-lobban leszedte az asztalt, ledobta ruháját, s kibontott hajjal, huncut pajkoskodára készen, mint a tenger hidlámaiból felbukkanó Venus, sugárzó meztelenségében, inkább csak úgy ravaszul leplezgetve, mint szemérmesen, eltakarva pihétien ölét rózsás kezével, megszólalt... Az ünnepélyes Fotis virágokat - kötegben és koszorúban - hozott magával, amelyekkel feldíszítette szerelme tárgyát, mielőtt saját testét kínálta volna. Az ifjú isteni tulajdonságokkal rendelkezőnek látta a leányt, a meztelen, tengerből kiemelkedő Venushoz hasonlította. Fotis szemérmét takargató keze, azzal, hogy az istennő virágát idézvén rózsaszínű, inkább figyelemfelkeltő és fölhívő, nem pedig leplező gesztus. A rendkívüli rhétori eleganciával és stílusismerettel rendelkező Apuleius ugyanazokat a szavakat egymáshoz közel használva erősítette hatásukat: a rózsatömeg, amivel a szeretők legelőször találkoztak, a rózsás kacsó eltakarta szeméremtest pompájához képest elhalványodott. Ami a második rózsás locus összevetéséből új információ, az az, hogy a szerelmi légyottokat Fotis, akár saját elhatározással, akár szokásból, mindenkor rózsakoszorúkkal díszítette. Akár előj egy, akár a kapcsolat megbecsülése, illetve isteni minősítése ennek az indoka, az együttes jelentés szétbo- gozhatatlanul fennállt. Végem van! Izgalmamban és sietségemben elhibáztam a dolgot! Megtévesztett a szelencék egyformasága. De nem baj, mert arra, hogy ebből az alakodból visszaváltozzál, még egyszerűbb szer van: csak rózsát kell enned, és szamáralakodból azonnal kivetkezel, és nyomban megint az én Ludasommá változol. Es bárcsak ma este is készítettem volna, mint eddig mindig, néhány rózsakoszorút, akkor még ezt az egy éjjelt sem kellene ilyen alakban átszenvedned. De hajnalhasadtakor szaladok az orvosságodért!- mondta Fotis. Lucius a visszaalakulásához szükséges rózsakutatása során többször is közelébe került a megváltó virágnak. Már akkor, amikor új formájában, szamárként az istállóba vonult, hogy ott várja ki a megszabadító hajnalt, a kocsisok, lovászok, öszvérhajcsárok római istennőjének, Eponának a szobrát felfedezve észreveszi, hogy ...gondosan körül volt fonva friss rózsakoszorúkkal S utóbb, amikor a rablóbanda málhahordóként magával hajtotta a szamarat, a város szélén egyéb gyönyörű virág mellett szűzies rózsák is virultak a hajnali hannatozásban Közülük azonban, helyzetébe beletörődve, nem evett; attól tartott, hogy varázslónak vélnék, s a rablók kezétől végképp nem menekülhetne. Ezek után kerül az ismert, reményvesztő helyszínre - a harmadik szövegösszevetés szerinti pontra: 29
