Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Géczi János: Rózsák és rózsajelképek az antik szerelmi regényekben
A rózsa lenne tehát a szer, amely az üzekedő szamárból érzelemteljes szerelemre kész szeretőt képes alakítani - a virág szexualitáshoz kötöttsége e második rózsalocusból ugyancsak kihüvelyezhető. Honnan téphette e virágokat a szolgálólány, s honnan kívánta reggel azokat beszerezni? Hová akart elszaladni, ahol rálelhet a bűbájos szerre? A novella szerzője idejekorán közölte az olvasóval, hogy a gazda és háza népe egy város alatti, elkerített kertben épült házban él. Itt lehet rózsát nevelni. Vadon aligha található. A városban sem terem, ott csak üzletekben vásárolható. A novella vad természetben játszódó helyszínein máshol sem bukkant elő a rózsa, sőt, egy helyen megerősödni látszik: a rózsa kizárólag kertből származik. A szamárrá változott hős sikertelen rózsakeresésére így emlékezett: ...az udvar végiben kert ötlik szemembe, telidesteli gyönyörű zöldségfélékkel, fölöttük pedig rózsák villantak elő. ...hát én észrevétlenül belopóztam. a keltbe, hogy töltekezzem nyers zöldségekkel, de meg főként a rózsák miatt, men bizonyosra vettem, hogy ha eszem ebből a virágból, abban a pillanatban megint emberré változom. Nos hát beléptem a kertbe ... csakhogy a virág nem volt ám igazi rózsa, hanem afféle, amilyen a vad borostyánon nyílik. Leandernek hívja a nép, lónak, szamárnak ehetetlen étel: amelyik eszik belőle, állítólag menten felfordul. A testi szerelmet egyre inkább lelkivé alakítani kívánó, de jobb sorsát egyelőre ki nem érdemlő, kétségbeesett hős sikertelenül várta, hogy rózsára bukkanjon. Jóval később, az iránta gerjedő, szamárphalloszra igényt tartó asz- szony hevületének következménye lesz a megoldás föltalálása. Az éjszakánként együtt enyelgő szamár és némber látványossággá híresült. A szamár gazdája színházi közönség előtt kívánta bemutatni, jószága miféle teljesítményre képes. Az eseményre összegyűlt bámészkodók között lelt rá Lukiosz megváltást adó virágaira. Emberré alakulása azonban veszteséget is jelentett: szeretője a szamárdorong híján eltaszítja magától - s maga a főhős is elzáródott kéjforrásától, a mértéktelen testi szerelemtől. A szamárszeretőből emberré alakult hős, miután alkalmatlannak bizonyult további szexuális szerepére, olajtól illatosán, fejét rózsával koszorúzva, amelyet a szerelmi áldozathozatalra készített, az éjszakát, a ház elé kipenderítetve, meztelenül, a földön fekve töltötte el - miként mondta, a „meztelen földdel'’ hált együtt - s hálát adhatott azoknak a megmentésére sietett isteneknek, akiknek a jegyét, a rózsás koszorút, egyetlen öltözékeként magán hordta. Lukianosz novellájában a kétféle szerelem körvonalazódott. Osszevethetővé vált az alantas, nemiszerv-központúnak állított, testi s az ideális, rózsával értékelt, szépségre fogékony szellemi érzelem. S ha távolról is, hiszen egy jelképrendszer alkotóiként szerepeltek, lehetővé vált a rózsával a phallosz, a phallosszal pedig a rózsa jelzése. APULEIUS A Metamorphoses, mint számmisztikájából is kitűnik, vallásos mű (hiszen 11 fejezetből áll a regény, a főhős, Lucius három alkalommal is böjtöl, hogy 27
