Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 6. szám - Géczi János: Rózsák és rózsajelképek az antik szerelmi regényekben

a pillanattól kezdve az emberi gondolkodású, de állat formájú és hangú lény a szamarak szokásos robotoló életét éli. Keserves sorsa elől nem menekülhet, hiába szabadulna a rontás alól, alantas munkákat végez, s nem sikerül megszereznie az áhított, megváltó virágot. Kolduló, tolvaj és parázna papok segítője, hátán Szíria istennőjének szobrával vándorol, s egy, a szamárphallosztól elkápráztatott, kéjvágyó asszony szeretője lesz. Végezetül, amikor - szexuális teljesítményét bemutatandó - színházba vezetik, egy virághordó közelébe férkőzhet, s a virágok közül ki turkálja, majd felfalja az emberré visszaváltoztató rózsát.

A történetben a rózsa legelőször egy hevük állapotot jelentő szerepben mutatkozott be: annak az érzéki mámornak az előjelzője, amely hamarosan bekövetkezik.

Végre is azzal az ürüggyel, hogy álmos vagyok, fölkeltem, és csakugyan a szobáinha mentem. Odabent már mindent elrendezett a lány: a szolgának odakint ágyazott meg, az én ágiam, mellé asztalt állított: serleg is volt rajta, s mellette odakészítette a bort és a hideg s meleg vizet. Palaisztra műve volt ez az előkészület. Az ágyat teleszóna rózsával, volt ott rózsaszál, rózsaszirom, rózsakoszorú. Ott volt előttem a terülj asztalkám, s már csak a leányt vártam, asztaltársamat.

Az élő rózsák közösségileg használt valamennyi formája, mintegy felsőfokban, együtt hevert az ágyon: ott a rózsaszál, a szirom és a belőle kötött koszorú. S mellettük a bor s a víz is. Szerelmi áldozat helye lesz hamarosan az ágy, ahol nemcsak egymást dicsőíti a két szerető, hanem együttesen, a szerelmi aktusban, Erószt is.

Phallosz és rózsa: a szerelem jele mindkettő - de értelmük nem azonos. A phallosz a kevésbé értékelt testies - mi több: állatias - szexusra utal, a rózsa pedig az emberhez inkább méltó éteri érzésre.

A szerelmes szolgálólány megmutatta, asszonya miként alakul át bagollyá, majd felkente szeretője testére a varázslatos erejű kenőcsöt - de ezzel őt bagoly helyett az állatvilágban legendásan termetes phalloszú szamárrá változtatta. Az események szerint a továbbiakban Lukiosz hol a szamárlétnek, hol a szamárlét (amúgy pedig a testi szerelem) egyik attribútumának, a phallosz- nak a foglya. Egyetlen reménye az a tudás, amellyel, miután formát váltott, ellátta a kétségbeesett leány:

De ne félj, drágaságom, könnyű lesz a dolgot helyreütni: csak rózsát kell enned, s menten levetkőzöd az igavonó állatot, és visszaadod nekem az én szerelmesemet. Drágaságom, csak ma éjjel maradj meg még szamárnak, hajnalban majd elszaladok, hozok rózsát, megeszed, s meggyógyulsz.

26