Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Géczi János: Rózsák és rózsajelképek az antik szerelmi regényekben
PETRONIUS Petronius Satyriconja, már ami töredékesen megmaradt belőle, rózsa-nélküli szerelmi kalandregény. A Priapus termékenység-isten bosszújaként a szexualitás legkülönbözőbb formáit megtapasztaló, hányattatott sorsú szélhámos főhősök környezetében két alkalommal tűnt fel a virág, olyan verses betétekben, amelyeket a korabeli regény mnemotechnikai módszerként azért alkalmazott, hogy a felolvasásban részt vevő hallgatók könnyebben meg tudják fejteni az elhangzott részlet mögöttes értelmét, s azt elméjükbe vésve rögzíthessék. A második versbetét elhangzására okot adott s magyarázta azt, hogy a beszédes nevű Kirké éppen azon igyekszik, hogy az egyébként fiúval viszonyban álló kéjhőst, Enkolpioszt, a rejteket kínáló platánligetben elcsábítsa. Az elkövetkező, remélt, kicsikarni akart mámort előlegezi az Iliászból ismert motívum, melyben Ida hegyén Héra felkeresi férjét, Zeuszt, hogy enyelgéssel vonja el annak figyelmét a Trójáért folyó harcokról. Mint amilyen dús szirmokat öntött Ida hegyéről Földanya, ?nint törvényes nászba vegyült a nejével Iuppiter és még lángbaborult szive-lelke egészen, rózsák és violák villantak, zsenge cyperon, r zöld rét pázsitján kacagott a fehér liliomszál: ily szép volt a m.ezö\ mely hívta Venust a gyepágyra, s még tündóklőbb nap ragyogott titkos gyönyörükre. A rózsa a nász magasztosságához illő környezetet biztosította, s a legfőbb istenek számára éppúgy fontos volt, ahogy hagyományosan az Venusnak. A rózsa emlegetése az elkövetkező gyönyör előjelzője. LUKIANOSZ Lukianosz neve alatt maradt fönn a Lukiosz vagy a szamár című novella. A történet eredetije a patrai Lukiosz elveszett szövege, amelyet aztán Lukianosz kortársa, Apuleius is felhasznált a Methamorphosesben. A két feldolgozásban fennmaradt szerelmi história egy szamárrá varázsolt férfi sorsát mutatta be, akinek emberré visszaalakulásában a rózsa meghatározó szerephez jutott. Az emberi mivoltát elvesztett főhős igyekezik rátalálni a varázslás hatalmát megtörő virágra. E bűvös, valóban természetfölötti hatású rózsát a novellában emberi környezetben találhatjuk, csak a kertekben: a növény hol a szerelmi állapot, hol pedig a kultikus helyzetek minősítőjeként, a díszítés-ünneplés jeleként hivatkozott. Lukiosz szemrevaló fiatalember, aki thesszaliai útján kívánta megismerni a boszorkányi mesterkedéseket. Szállásadója boszorkányhírű feleségének szolgálóját elcsábítva a titok közelébe jut. Szeretője azonban, bekenve Lukiosz testét a kenőccsel, ahelyett, hogy madárrá változtatná, szamárrá alakítja. Ettől 25
