Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Hárs György Péter: Egy másik mítosz - a pszichoanalízisben
A patologikus tér-idő magán hordozza mind az orphikus, mind pedig a tra- umatikus tér-idő vonásait. Ez érthető, ha arra gondolunk, hogy Orpha mindenkiben és mindenütt jelenvaló, a patologikum pedig a trauma következménye. A patologikus tér-idő sajátosságai orphikus maradványként a köznapi tér és idő átszelése, a linearitás ponttá sűrítése, azaz időben és/vagy térben távoli események, személyek, élmények egyidejűsítése/teresítése; traumatikus maradványként a fragmentálódás velejárói; és, új vonásként, megjelenhet az agresszivitás is. A kínlódó beteg, akinek agressziója tudattalan, „szadisztikus cselekedetekben ... kompenzatorikus kielégüléshez juthat” (Ferenczi: 1996, 110.). Ebben az értelemben beszél Ferenczi „gonoszságról”, s ezek a cselekedetek azok, amelyek nem megkerülik a köznapi időt és teret, vagy ellenállni próbálnak annak, hanem szétzúzni, megsemmisíteni törekednek, s e törekvés kiterjed a „való világ” létezőire is. A patologikus tér-idő agresszív, egyben autoagresszív tér-idő. 5. Orpha mitológiai-nyelvi rokonsága. Itt kell rátérnem arra a másik útra, ahol Orpha mint név mesél önmagáról. Az „orph” gyök kettős elágazásáról s újraegyesüléséről jócskán van mit mondani. Elöljáróban annyit, hogy R. N. nő és amerikai. Ferenczi az analízist angolul folytatta. Az „orph” szótő az angolban „orphan” (árva) alakban köszön vissza. A görög „orpháneuma”, „orphania” árvaságot jelent, az „orphaneum” jelentése az, hogy árvát gondjaiba vesz vagy7 éppenséggel árválkodik, „orphanúzó” annyú, mint árvává tesz, „orphanikosz” pedig árva. Ebből a jelentéskörből már indokolt, hogy7 miért fedheti le Orpha neve a kölcsönös analízis, Ferenczi másik kifejezésével élve „kétgy7ermek analízis” tapasztalatait. Orpha neve ugyanakkor utal R. N. anya és apa általi „elár/v/ulására” is. Ferenczi egy helyütt „pótany7a- ként” említi Orphát.1’ A másik irány az „orphné”, a titokzatos sötét, az éjszakai sötétség, az éj birodalmába vezet. Ez a történet valóban „orphnaiosz”, azaz homályos, sötét. Orpheus, a költő és pap útja ez, és Orphéé is, a jósnőé, aki „Dionysostól vette a lelkesedést”, de ez az útja az Apollón szentély jósoló halainak - orphoi - a víz mélyéről a felszínre vetülő többértelmű cikkanásának is (Ókori lexikon, 1985, 29L),!. Orpha természeten túli képességeire14 a Naplóban számos helyen találhatunk utalást. 1932. április 7-étől Ferenczi mind sűrűbben emlegeti az R. N. esettel összefüggésben a telepátiát, a clairvoyance-t, a látnoki állapotot, az okkult és szupernormális képességeket, a suggestion par distance-t, először a gyermeki lélek oldott állapota1', majd a lehasadt anyai énrész kapcsán. Ahogy időben halad előre az analízis, Ferenczi gondolkodása és a Napló, legalább három magyarázó elvet találhatunk a lélek paranormális mutatványaira. Az első megközelítés az állatoknál (és egyes elmebetegeknél) megfigyelhető, Ferenczi által a szaglás kifinomultságára visszavezethető időn és téren átívelő jelenségek fiziológiai értelmezése. „Az úgynevezett szupernormális képességek, a szenzo- rális érzékelésen kívül eső foly7amatok felfogása (clairvoyance), valamiféle idegen akarat átvétele (suggestion par distance) lehet közönséges, köznapi folyamat (...).” (Ferenczi: 1996, 101.) „További lépés egy rendkívül kifinomult és árnyalt minőségi és mennyiségi érzékenységhez vezetne, ami lehetővé tenné a 43
