Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Weiner Sennyei Tibor: Zsennye
mécsessel járják körötte szentjánosbogárkák haláltáncuk mert eltelt a század ó a bűnös fekete század ellovagolt perzsiából a vaskornak vége ezennel s a vaskor embere belebotlik a sárba mit önmaga fakasztott saját hazug szívritmusára s már ébred a fény vadul rikkant az élő az aranykor gyermekei mind megszületnek nagy munka vár rájuk nagy megbocsátás lesz ez az élet újra meg kell tanulni mit vérükbe hoznak hogy mire jó az a fűszál hogy hol a lélek a fában hogyan ébred a gazda és mit tanít fiának s a fiú hogy hajol meg apja előtt mint öleli majd szerető anyját soha elfojtani nem hagyja érző szívét szerelmét fénylő tudását s adja tovább e szent szellemet saját fiának ki méltó asszonyt hoz majd művelve nem csak a földet nem csak a nyelvet hanem bolygónyi hazát így kezd majd szépen selyemszivárvány feszülni az ég keretére és ekkor így sóhajt a patak vize a hídnak és szántónak és égnek mostam, a szennyet öntöztem ha kellett - folyami nimfa vagyok nézd a köveimen zöld mohás lett gyönyörű lányka hajam. ha szomjas volt az ember arcát-arcomhoz lassan emeltem és inni adtam neki folyami nimfa csókot mit istenek ittak most fárad bennem, a csobogás fárad kicsit a ritmus most én kérem az emberi ajkat hogy helyettem szóljon tisztítsd meg a szántód tiszteld a hidat ajkadat mosd le ha szomjas és ne öntsd belém mit démonok sugallnak forgasd a vizet mert hiszen látod a földből az ég-e az égről a földre száll mert mindig is forgott és körbejárt hogy szennyet lemosson zöldnek erő't embernek életet állatnak innivalót gyermeknek könnyes arcára életet adjon menj tovább vándor mondd ezt el nekik de kérdezd a manót ki a kertben két ág között botjára szigorún lehanyatlik hogy mit beszél az erdő' hogy suttog az óz hol lakik az isten menj csak tovább az ösvényről le ne térj kérdezd a bölcset s hallgasd meg szavát még ha nem. is tetszik az ahogy beszél én meg lépek némán manót kutatok minden fán s amott a cifra bokornál rámvicsorít egy furcsa alak hé te ottan te vagy az - súga nekem a bagoly hogy már egyre közelít a vándor ki bejárta a földet és most azt hiszi meghalhat micsoda ostoba vagy hiszen most kezdődik csak az igazi élet iskoláid gyennekotthonok voltak csupán tanulmányozd ne csak mikroszkóppal távcsővel gépekkel hanem szíveddel a természetet végre magadat ?nérd egy fűszálhoz ne csupán centiben és kilóban a Hold és Nap forgását ne csak eszeddel hanem szívdobogással szá?nold lovaid csutakold meg korareggel tiszteld az asszonyt adj hálát minden reggel amikor tünékeny életre ébredsz kezdj el emlékezni mit mindig is tudtál fnocskodat
