Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Weiner Sennyei Tibor: Zsennye
szét ne hagyd te szerencsétlen sőt: ne legyen mocskod mindent forgass meg amiként az ég is forog fölötted különben eljön a reggel amikor levegőd felfalja tested lelked rabként hullik olajba és szellemed sem mentheti őseid által nehezen egybehordott sok ezer illanó évet és én csak néztem az erdei manó szigorú szemébe éreztem nincs már kifogás nincs menekvés nincs idő és térdre borultam előtte hogy értsd meg az embert drága manóm gyarlóságát ne gyermekein bosszuljad meg s a manó vigyorgott hogy vége az évnek új időbe léptünk gaia az ki dühöng ki az emberi elmét piszkálja éppen s te vándor állj szépen egyenesbe mint kisfa a távoli kertbe indulj tovább és fakasszad dalra a tölgyet kétségek között félve riadtan léptem az útra aprócska lény szent fához hajol botlik a láb és hibázik az ember a fának a hangja ezer éve dalol lehanyatlok imára kulcsolom gyenge szívem mormolok magamban és hallom lüktetésem mi van veled kicsi béka kérdi a nagy fa fárad bernied megint a lélek lássad hogy újra angyali metamorfózisban volt már megint részed előbb pici kis pötty voltál te pocsolyalakó és azt hitted te vagy a legnagyobb költő művész feledhetetlen isteni alkotó aztán úszásra adtad pöttynyi agyad és láttad hogy úszás és élet elválaszthatatlan micsoda dacba és cifra mozgásba betonoztad feleslegesen magad s most amikor végre lábaid nőttek már úszol és ugraszfel az égre és sétálsz ha kell most mikor végre látod részlet helyed az Egészben most rettegsz ha lábamhoz hajolsz tanulj a sustorgó széltől nemességet ki sosem szégyell semmit és ágaim közt vígan dalol fig'elj csak kicsi béka kezdj el szépen brekegni most énekelj bátran dalold meg nekik e földet hol él még az isten s élhetsz te is nyugodtan íme hát meglelted hazádat énekeld el nekik is bogi rajtuk áll vág bukik a nag kísérlet melyben eldől halál vág élet melyben hibátlanul írhatják kicsi béka sírodra neved s neved fölé szép lelked s ragogó szellemed. Zsennye, 2005. július.
