Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Búcsútáviratok, Mátis Lívia (1942-2006)

KODOLÁNYI GYULA

Levél Mátis Líviához

Drága Lívia,

Mindenben egyetértünk.

De úgy gondolom, hogy az írónak nem kell követnie az akadémiai helyesírás szabályait, még prózában sem. Engedd meg, hogy a hallását kövesse.

Ne mondd, hogy reménytelen az a kézirat. Egyáltalán nem az. Hiszen egészen jó írást csináltál belőle.

Hogy elvesztetted azt a másik kéziratot. Dehát én is egyet, tudod. Belecsúszott egy másikba. Valamelyikbe. Előfordul. A táskánk tele salátával.

Milyen kedves Lajostól, hogy lábazatra emelte Neked a veteményt. Ne fájjon a derekad.

A Magyar Remekírók fontos. Nem maradhat félben.

Ha indul a vonatod, menj csak. Pihenjél is néha.

Várom válaszodat, baráti szeretettel.

MÁNYOKI ENDRE

Lívia. Lajos. Hetye. Hogy elveszett ez is...

MAJTHÉNYI LÁSZLÓ

M. L. to M. L.

metsző szemek szemüveg

a mesterségbéli tudás letéteményese számtalan író - egyetlen lélekben nincs nevetés csak nagy ritkán egy mosoly

SÁNDOR ANDRAS

marad ami marad ami marad Lívia

M. KISS SÁNDOR

^ iPSzí/

I iV,- fjLVft

Sütő András: Az örök emlékezet földje (1977)

„A szülőföldnek sírhantjelöltjei vagyunk.

Es egyhangúlag megválasztott emlékei.

Mert az utolsó hely az, ahol nevünk emlegetése kilobban.

95