Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Pusztay János: Az irodalom mint a nyelv megmaradásának biztosítéka

- a közösség politikai, közigazgatási státuszától (az uráli népek esetében három típus: önálló állam, autonóm terület, képviselet-nélküliség),- a politikától (például nyelvtörvény megléte és annak érvényesülése),- a nyelv fejlettségétől. (PUSZTAY 2004b).

Az anyanyelvhasználat elsősorban az ifjúság körében megfigyelhető visszaszorulásának számos oka van. A kedvezőtlen politikai és lélektani környezet, a többségi nemzet arrogáns viszonyulása a kisebbségi nyelvekhez és kultúrákhoz, az ebből (is) fakadó apátia, az anyanyelvű iskolarendszer hiánya (csak az első osztályokban oktatási nyelv a kisebbségek nyelve, a felsőbb osztályokban legfeljebb tantárgy), az egyre csökkenő idejű s tartalmában sem mindig kielégítő anyanyelvi tv- és rádióműsor, a visszaszoruló anyanyelvi könyvkiadás, s nem utolsó sorban az anyanyelv fejlettségi színvonala. Ez utóbbi kérdést érdemes közelebbről is megvizsgálni.

A tagköztársaságokban élő finnugor népek - a mordvinok, a marik, a komik, az udmurtok és a karjalaiak - az elmúlt közel másfél évtizedben megalkották és elfogadták a nyelvtörvényt, ami a tituláris nép nyelvének a köztársaság határain belül ugyanolyan jogokat biztosít, mint az orosznak, azaz az egyes köztársaságokban két hivatalos nyelv van, a tituláris finnugor és az orosz. (A Mordvin Köztársaságban három, mivel egységes mordvin nyelv nincs, ezért mind az erza, mind a moksa államnyelvvé vált. Karjaidban viszont a nyelvtörvény nem léphetett életbe, mert a finnhez közeli karjalai nyelvet latin betűkkel írják, s az orosz duma szerint államnyelv csak cirill írású nyelv lehet.) A nyelvtörvény azonban csak korlátozott mértékben érvényesül (PUSZTAY, 2Ö04a, 2004b).

Az uráli nyelvek - nem csak a (korlátozott) államnyelvi státusszal rendelkezők — egy leegyszerűsített képlet szerinti három működési szint - hétköznapi, társadalmi-kulturális és politikai-tudományos szint - közül az első kettőn teljes mértékben, a harmadikon csak részlegesen működőképesek. Azaz alkalmasak a mindennapok nyelvi funkcióinak ellátására (első szint), születik rajtuk szépirodalom, sajtó (második szint), bölcsészettudományokban (például nyelvészet, irodalom, néprajz, mitológia) tudományos munka, ám a természettudományokban s a politika, közigazgatás nyelvhasználatát illetően e nyelvek nagy hiányosságokat mutatnak (harmadik szint). Ezen a helyzeten tudatos nyelvfejlesztő tevékenységgel lehet és kell változtatni. Szinte valamennyi érintett népnél megindult a többé-kevésbé tudatos nyelvfejlesztési tevékenység, amelynek legfontosabb szakmai eleme a terminológia-alkotás.

A nyelvpolitikai, nyelvi-szakmai munka mellett azonban nagy hangsúlyt kell helyezni az adott nép lélektani meggyőzésére: el kell fogadtatni, hogy az anyanyelvet az élet minden színterén használni kell - máskülönben a nyelv, s ezt tapasztaljuk már a fiatalság körében, egyre inkább visszaszorul, mígnem teljesen megszűnik.

38