Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Czakó Gábor: A fáraó, a lepke és a pacal
A kereszténység egyedülálló ajándéka a szabad és önálló emberi személy, ami csak itt, ebben a szellemiségben alakulhatott ki. Ám csakis ebből a csodából, a személyből korcsosulhatott elő az egész bolygót fenyegető szörnyeteg, az egyén, az őrült majom, az éntelt barbi. 201. Beavatás P I S T A I S T E N A teremtéskor Isten a természetet bezárta a maga sajátos törvényei közé, ám az embert szabaddá tette. A Teremtés Könyvében olvassuk: „orrába lehelte az élet leheletét. lgy lett az ember élőlénnyé. ” Tehát a csigákkal, a sasokkal meg a szilvafákkal ellentétben mi az Alkotót magát bírjuk önmagunkban. Innen a mi szabadságunk és különleges erőnk a nálunknál izmosabb, karmosabb lényekkel szemben. Ám innen a gyöngeségünk is: a nagyravágyás. Nagyravágyó hegyek, békák és tigrisek nincsenek. A kígyó minden lénynél okosabb volt, s tudta, hogy Éva komoly asszony. Ezért nem autóval kecsegtette, hogy egyen a tiltott gyümölcsből, hanem ezt mondta neki: „Olyanok lesztek, mint az istenek”. Igen, ennél kevesebbre nem érdemes törekedni. Hanem aki istennek érzi magát, az rögtön gőgös lesz. Civilizációnknak nem félresiklása, hanem alapállása a gőg, hiszen Gazdaságkor úgynevezett fejlődése mások legyőzésére épül. Ez hajtja előre az ipart és a kereskedelmet, s nem utolsó sorban a technikát meg szolgáját, a tudományt. A megcsonkított tudományt, a hatalomtudást, aminek segítségével mások fölött uralmat lehet szerezni. Jakab apostol írja levelében (3,13.skk.): „Ki bölcs és értelmes közietek? Bizonyítsa kifogástalan életével, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz. ” A pár ezer hatalmas élete, aki a többi hat milliárd életéről dönt, szigorúan magánügy. Titok. Amit biztosan tudunk róluk az, hogy nem bölcsek és nem szelídek. „Am ha keserű irigység és vetélkedés van szívetekben, ne büszkélkedjetek, meghazudtolva az igazságot. Ez nem fölülről szánnazó bölcsesség, hanem földi, érzéki, sőt ördögi. Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott békétlenség uralkodik, meg minden más hitványság. ” A bölcsesség korunk szókincséből is hiányzik, hiszen a verseny jogán elszabadult az irigység, a békétlenség és mindenféle hitványság leginkább az ésszerűség, a hatékonyság, a haszon és efféle álnevek alatt. A szintén, de máshogy (!) pogány Marcus Aurélius gyökeresen ellenkezőképpen vélekedett például a haszonról: „Ne gondold azt, bog< hasznodra van, ami arra késztet, hogy megszegd szavadat, bog szeménnetlen lég>, hog> valakit gyűlölj, gyanúsíts, megátkozz, bog alakoskodj, bog olyant kívánj, amihez fal és takaró kell.” Az ilyesmin rég túllépett korunk. A sztoikus császár szerint „az értelmes lény java a közösség. ” A gőgös vak és ostoba, csak önmagát látja. A szúfik, a muzulmán misztikusok nem győzik hangsúlyozni: „legnagobb ellenséged a lelked!” Miért? Amit ők léleknek neveznek, az a mi szóhasználatunkban egó, én. Az én a gőg szerve, a szellem az alázaté. 7
