Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Czakó Gábor: A fáraó, a lepke és a pacal

A gőg lényege a szellem fensőbbségének elutasítása. Először önmagában, aztán a világban. Mondják, hogy a legdölyfösebb lény az ördög. O nem ateista, tudja, hogy van Isten találkozott vele, de nem kér belőle, és a maga, önállónak képzelt útját járja.

•

Akit a gőg elkap, azt kivétel nélkül mindet lenyomja az önzésbe, a butaságba, az alantasságba. Áldozata céljait és örömeit tekintve nem az állatokhoz kerül közel, hiszen azok mértékletesek. Ennél mélyebbre zuhan. Hamvas szerint a bukott ember démon lesz. Maradjunk annyiban, hogy a dölyfös a mindenkori barbár, aki a nemes és a hitvány közül csalhatatlanul az utóbbit választja. Manapság már nyíltan kérkedik azzal, hogy a devianciák pártfogója. Ismét Marcus Aurélius: „nem tudni, mi a

Dickens - Copperfield David >'> mi a rossz’ ”«g)’obb gyarlóság, mintha valaki

nem tudná megkülönböztetni a fehéret a feketétől. ”

Önző, gőgös alakok minden korban léteztek és pöffeszkedtek, ám a társadalom folyamatosan védekezett ellenük. Magasrendű célokat és szabályokat állított tagjai elé. Erre nevelte őket. A hit és erkölcstan meg a zene a közelmúltig minden iskola első és legfontosabb tantárgya volt. Marcus Aurélius könyve elején hosszasan tiszteleg nevelői s mindazok előtt, akiktől tanult, s akikről példát vett, mert: „együttműködésre születtünk, mint a kezek és a lábak, a felső és az alsó fogsor. ” Az együttműködés, a harmonikus társadalom csak úgy lehetséges, ha az ember „Nem felejti el, hogy minden értelmes lény rokona; rajta van, hogy az emberi természet törvénye szerint minden embertársa ügyét szívén viselje. ”

Ne feledjük, hogy a szerző istenként tisztelt római császárnak született, és 19 évig viselte hivatalát. A gőgös azonban álisten, törvényt nem ismer, embertársai ügyét nem viseli a szívén. Nem úr. Nem gondviselő, hanem harácsoló.

A gőg az önteltség elfajulása. Attól a pillanattól fogva gőgös valaki, amikor énje teljesen magába fordul és bezárul. Többé nem képes megismerni, együttműködni, csak irigykedni, versengeni és szerezni.

Csillagászati kifejezéssel fekete lyukhoz hasonlíthatjuk, amely paránnyá zsugorodott óriás. Kiterjedéséhez képest a tömegvonzása olyan hatalmas, hogy már a fény sem szökhet ki belőle, csak a gravitáció, ami a környezetébe kerülő csillagközi gázokat, porokat, égitesteket mind beszippantja. Léte ettől kezdve örökös habzsolás.

Mesebeli ősalakja Hófehérke gonosz mostohája, aki nem egyszerűen hiú volt, mint a csacsi Pomádé király. O nem mutogatta magát a népnek, csakis a tükrének! Látszólag a szépségben utazott, de igazából gyűlölte azt. Azért próbálta folyton megölni Hófehérkét, mert a kislány szebb volt nála.

8