Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Sturm László: A sárosi nemesi társaság utolsó virágkora (2. befejező rész)
taltársaság időről-időre meghatározott helyen összejöveteleket tart s ott kizárólag magyarul társalog, minden elejtett idegenhangzású szóért két fillért fizetnek a társaság perselyébe”. Örömmel üdvözli a lap a német jellegét leginkább megőrző Bártfán történt eseményt is: „Bártfa is egy nagy lépést tett már előre a magyarosodás útján, amennyiben a helybeli társaskör utolsó rendes közgyűlésén, a volt elnöki pártra nézve egész váratlanul, magyar érzelmű elnök választatott (...) hazai nyelvünkön tartá székfoglaló beszédjét, s a jegyzőkönyv magyarul vezetésének elhatározását a gyűlés keresztülvitte”.28 A társasági élet jelentős eseményei voltak a színielőadások és koncertek. Gyakran léptek fel a városban vándor színtársulatok, illetve a kassai társulat tagjai. Berzeviczy megemlékezik Egressy Gábor 1861-es eperjesi vendégszerepléséről is. Eperjesen új színházépületet is építettek, amelyet 1881. március 18-án nyitottak meg. (A megnyitón Szinyei Merse Pál tervezte élőképeket mutattak be a város múltjából.) Állandó társulata azonban a városnak továbbra sem volt. Az újságok tudósítása szerint az 1870-es években a vígjátékok és a népszínművek domináltak, a nyolcvanas évektől az említettek mellé csatlakozott az operett is. Mindezt néha „rémdrámák”, valamint hazafias témájú darabok egészítették ki. 1878 novemberében a következő előadásokat említi az Eperjesi Lapok (a műfajt és a szerzőt csak akkor jelölöm, amikor az újság is): Peleskei nótárius, Tündérlak Magyarhonban, A gályarab, Stern Izsák, Marcsa, az ezred lánya, Melinda, Az ezredes leánya, Az utolsó zsidó, Tiszteletes úr keservei, Sztrogo ff Mihály utazása, Tündérhaj (Tinódi Lajos énekes bohózata), A járvány (dr. Schweitzer vígjátéka), Dóczy Lajos: Csók, Kósza Jutka (Lukácsy népszínműve), Fourchanihautl-család, Pretosia. 1880-ban a kassai színtársulat jár Eperjesen a következő darabokkal: Kis herceg (Lecocq operettje), Huszárcsíny, Cor- neville-i harangok, Könnyelmű leány, Viola, „A bőregér" (Strauss), Sárga csikó (Csepreghy), Giroflé-Girofla (operett), A szép marquisné, Agnes asszony (népszínmű), Fatinicza (operett), A piros bugyelláris (népszínmű), A proletárok, A leánykérő (népszínmű), A gerolsteini nagyhercegnő, A falu rossza, Offenbachtól a Dunanan apó és a Szép Heléna, A saragossai fecsegők, Vid, a nádorfi és a pogány magyarok, Boccaccio (Suppé operettje), Indigó (Strauss), A legény bolondja (Kóródy népszínműve), A boissyi boszorkány. 1899 elején Kiss Pálnak, a „szepesi színikerület igazgatójának társulata” jár Eperjesen a következő műsorral: Conlisset úr (Blum és Toché vígjátéka), Talmi hercegnő (Konti-Alakai-Kövessy), Her- czeg Ferenctől a Honthy háza és a Gyurkovics lányok (a szerző még ugyanebben az évben a Széchenyi-kör Petőfi ünnepsége alkalmából személyesen is felkeresi Eperjest, és Bártfára is ellátogat), Boszorkányvár (Alillöcker vígoperettje), Aranylakodalom (énekes történeti színmű), Felhő Klári (népszínmű), Gyímesi vadvirág (énekes népszínmű), A hipnotizált anyós (Brisson bohózata), Királyfogás (Konti operettje), A két tacskó (Decoucelle színműve), Csókon szerzett vőlegény (Szigeti József énekes bohózata), Mária bátyja (ifj. Bokor József népszínműve), A nagmama (Csiky) és még néhány bohózat és operett. A jótékony célú műkedvelői előadásokon is leggyakrabban vígjátékokat és népszínműveket adtak elő. 1868 márciusában A vén bakancsos és fia, a huszár kerül színre (Dessewffy Arisztid aradi vértanú szobra javára),29 Berzeviczy Al- bertéknak házitanítójuk Kisfaludy Gyilkos c. színművét tanítja be Berzevicén, 57
