Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Zalán Tibor: Nagyherceg - zenés mesejáték két részben
éjjel és nappal, nappal és éjjel, világcsavargója, ki az életét széjjelcsatangolja, járja, és nincsen is társa... és nincs társa... Mi a barátság, mondd el, hogy mi az a barátság! A barátság, tudod, a barátság, hát a barátság — az csak egy olyanság. Az olyanság vajon milyenség, s a milyenség miért olyanság? A földet bejártam, társat nem találtam. Az eget bejártain, senkit sem találtam, ki mellettem maradt volna. Egyedül a rózsa, egy kényes, gyönge, gyámoltalan rózsa, ki az életét velem megosztja. Ezért az életem képtelenség, ezért, hogy száz s ezer naplementét nézek, s éjjelente sok fénylő csillagot: herceg vagyok, uralkodó, de nincsen népem, árva vagyok! A barátság, barátom, az a kincs, mely mindenhol ott van, de sehol sincs, már épp megfognád, de akár a homok: ujjaid közül a semmibe csorog. A barátság, barátom, az olyan, mint a láz, mely égeti arcodat, ha gondtalan vagy, észre sem veszed, de nélküle a szíved bús, beteg. A barátság, barátom, olyan mély, Mint a kiit, melynek vize éjsötétbe vész. Mint gyökérnek víz, levélnek a Nap, a barátság életvágyat ad, és ad 5
